Vételi opció

A vételi opció a két opciótípus egyike. Általában az opciót pénzügyi származékként definiálják, amely az opciós kontraktus tulajdonosának jogot biztosít a mögöttes eszköz megvételére vagy eladására a megszabott realizálási áron (strike price), az előre megszabott határidőig. A tulajdonos azonban nem köteles ezzel az adott jogával élni. A vételi opció, vagyis a call opció így jogot biztosít a mögöttes eszköz realizálási áron történő megvételére, míg az eladási opció, vagyis a put opció jogot biztosít a mögöttes eszköz eladására.

Az opciós ügylet tehát két fél – a vevő és az eladó megállapodása. Mivel az opció eladójának (az opció bejegyzőjének) a pozíciója jelentősen hátrányos, az opció megvásárlójától ún. opciós prémiumot kap. Abban az esetben, ha az opció tulajdonosa úgy dönt, hogy értékesíteni kívánja az adott opciót, a bejegyző köteles állni a vállalását és a mögöttes eszközt a megegyezett realizálási áron átadni. Ha a tulajdonos nem él a jogával, a bejegyzőé marad az opciós prémium.

A vételi opció kihasználása
A pénzügyi származékokat jelenleg leggyakrabban két alapvető célra használják ki – a fedezetre és a spekulációra. Az első esetben a kereskedők azzal a motivációval jelennek meg a piacokon, hogy biztosítsák pozícióikat az esetleges veszteségek ellen. A második esetben a különböző mögöttes eszközök mozgására spekulálnak és élve a gyakori tőkeáttétel lehetőségével nincs szükségük nagy belépési tőkére. Más származékokkal szemben, mint a forward, a futures, stb. ezeknek az opcióknak egyértelmű előnyük, hogy a tulajdonost az opciós kontraktus nem kötelezi arra, hogy minden esetben érvényesítse az adott opciót. A vételi opciók egyik további gyakori kihasználására az ún. részvényopció tervek esetében kerül sor.

Most néhány példán bemutatjuk, hogy mit érhetünk el a vételi opció segítségével. Abban az esetben, ha az adott mögöttes eszköz jelentős növekedésével számolunk, de a tőkénknek csak egy kis részét szeretnénk kockáztatni, vételi (call) opciót vásárolunk. Ha az adott mögöttes eszköz a várakozásunknak megfelelően megnő, a megvásárolt opciót érvényesítjük és ugyanolyan nyereségre teszünk szert, mintha ugyanennyi eszközt közvetlenül vettünk volna meg, de ehhez jóval kisebb tőkére volt szükségünk. Abban az esetben, ha a feltevésünk helytelen volt, az opciós kontraktust nem érvényesítjük, de az eladónak opciós prémiumot fizetünk. Ebből az következik számunkra, hogy a vételi opció megvásárlásakor korlátlan nyereségre tehetünk szert, de csak korlátozott veszteségre az opciós prémium formájában.

Amennyiben a tranzakció másik oldalán lépünk be, tehát mint a vételi opció eladói, feltételezzük, hogy az opció érvényességi ideje alatt egészen az expirációig a mögöttes eszköz nem fog jelentősen növekedni. Más szóval az opció piaci és a realizálási ára közötti különbség és az opció ebből levezetett árértéke kisebb lesz, mint a kapott opciós prémium. Ha az opció értéke nagyobb lenne az opciós prémiumnál, a tulajdonosnak (a vevőnek) megérné érvényesíteni az opciót. Abban az esetben, ha a feltevésünk helytelen volt és a mögöttes eszköz jelentős növekedést ért el, a vevő érvényesítené az opciót és vagy realizálási áron követelné rajtunk a mögöttes eszközt, vagy az opció pénzértékét, amely az opció piaci ára és a realizálási ára közti különbség (ezzel a lehetőséggel napjainkban gyakrabban élnek). A végkövetkeztetés az, hogy a vételi opció eladásakor korlátozott nyereségre tehetünk szert opciós prémium formájában, de korlátlan veszteség is érhet bennünket.

A vételi opciók egy további lehetséges kihasználása az ún. részvényopció tervekben van. Ez a cégek motivációs eszköze, amely azt célozza, hogy az alkalmazottak is járuljanak hozzá a cég eredményeihez. A cég kialakít egy opciós tervet, amelynek pl. a következő formája lehet:

Abban az esetben, ha a cég részvényenként 10 %-os tiszta nyereséget ér el a három következő évben, az alkalmazott opciót kap 1000 részvényre az aktuális piaci áron, amely mondjuk részvényenként 50 cseh korona. Az alkalmazott 2 éven át érvényesítheti az opciót annak megszerzésétől számítva, vagy abban az esetben, ha a részvény piaci ára eléri a 120 koronát. Ha a részvény ára valóban eléri a 120 cseh koronát, az alkalmazott dönthet az opció érvényesítéséről és 1000 részvényt kaphat 50 cseh koronáért, majd a piacon azonnal eladhatja a részvényeket darabonként 120 cseh koronáért.