Tobin koefficiens (Q)

A Tobin koefficiens (Q) a társaságnak a részvénypiacon jegyzett piaci értéke és az eszközök reprodukciójára fordított költségeinek értéke közötti arányt fejezi ki. Ennek az elméletnek és arányosságnak a szerzője James Tobin Nobel-díjas közgazdász. Ebből az arányosságból egyszerűen felismerhető, ha a társaságot a piac felülértékeli, alulértékeli, vagy ideális arányban van. Az arányosság az egyik előrejelzési módja az adott piac vagy csak az egyes társaságok potenciáljának.

Ennek az elméletnek kulcsfontosságú eleme az adott társaság eszközeinek reprodukciós értékéről kialakított elképzelés és azt jelenti, mennyibe kerülne az adott cég újraépítése nulláról indulva a jelenlegi formájáig.

Számítás
A Q arányt úgy számítják ki, hogy elosztják a társaság piaci értékét a társaság valamennyi eszközének beváltható értékével. Noha ez nem teljesen pontos Tobin koefficiens (Q), a pénzügyi szakirodalomban megszokott gyakorlattá vált az arányosság számítása mint a társaság piaci értékének és saját tőkéje könyvelési értékének a hányadosa.



A Tobin Q arányosság az egész piac értékelésére is alkalmazható. Ezen a módon előre jelezhető, hogy a piacon nem keletkezik véletlenül részvénybuborék.


​​  

Eredmények és értelmezésük
Három eredmény lehetséges. A végső érték 0 és 1 között lesz, az eredmény megközelíti az 1-et, vagy az eredmény nagyobb lesz 1-nél.

Az első esetben, amikor az eredmény a 0 és 1 közötti tartományban lesz azt jelenti, hogy a piac alulértékeli az adott társaságot. A piac szerint a cég értéke kisebb, mint az eszközeinek jegyzett értéke. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a befektetők az adott cég távlati fejlődését illetően pesszimisták, mert nem bíznak abban, hogy az adott cég eszközei alapján kellő nyereség érhető el. Amennyiben lehetőség nyílik a valódi eszközök eladására reprodukciós áron pl. az eszközök likvidálásával, ez az akció nyereséges lesz a részvények tulajdonosai számára (shareholders), mivel a Q arányosság visszatért a paritáshoz.

Tobin szerint az a legideálisabb, ha az érték 1-hez közelít. Ezáltal egyensúlyba kerül a cég értékelése a részvénypiacok és az eszközök reprodukciós értéke szemszögéből. Ennek nyomán olyan helyzet alakulhat ki, hogy egyes társaságokat jobbnak fognak tartani, mint valójában lenniük kellene, ugyanakkor mások iránt nem mutatnak olyan figyelmet, mint amilyet megérdemelnének.

A harmadik lehetőség, amikor az eredmény nagyobb 1-nél. A piac az adott társaságot felülértékeli, és azt várja, hogy az adott társaság olyan potenciállal rendelkezik, amely a befektetett tőke után nagyobb hozamot biztosít. A társaság számára tehát előnyös volna, ha új részvényeket bocsátana ki és az így szerzett eszközöket befektetné, mert tőkéje a piac számára nagyobb értékkel rendelkezik mint a reprodukciós ára. Az is következik ebből, hogy a társaság tényleges eszközei nem érik el azt a szintet, ahogyan azt a befektetők értékelik. Ezt a felülértékelést a befektetők idézhetik elő, ha megbíznak a nem anyagi eszközök minőségében, mint pl. a társaság márkajegye, az ügyfelek múltbeli tapasztalatai és mindenekelőtt lojalitásuk a vásárlási döntésnél. A befektetőknek az adott cégről kialakított optimista vélekedésére úgy is tekinthetünk, mint befektetési terveik pozitív értékelésére és ezek realizálására.

Példa
Vegyük az XYZ társaságot, amelynek reprodukciós eszközei 50 millió cseh koronát érnek. A társaságnak 1 millió törzsrészvénye van forgalomban – ezek aktuális piaci értéke 40 cseh korona.

A Tobin képletbe helyettesítve kapjuk: Q = (40 cseh korona X 1000 000/50 000 000 cseh korona) = 0,8

Az alábbi grafikon az amerikai részvénypiac Tobin koefficienseit (Q) mutatja 1990-től: