Théta

A théta – θ – egyike az ún. „greeks"-nek. Így „becézik" azokat az indikátorokat, amelyek segítségével a pénzügyi származékok, elsősorban opciók árérzékenységét elemzik a különböző változók alapján. Rendszerint görög betűkkel jelölik őket, innen az említett megnevezésük is. A théta az első rendű „greeks" közé tartozik és az idő alakulásának függvényében jelzi a az opció árérzékenységét. A thétát az idő eróziójának számszerűsítéseként is felfoghatjuk (angolul: time decay).

Egyéb paraméterek (az alaptermék vagy mögöttes eszköz ára, kamatlábak és volatilitás) állandósága esetén a théta azt fejezi ki, hogyan alakul az opció értéke egy bizonyos idő elteltével.

Théta és az opció értéke
Az opció értékét két összetevőre oszthatjuk. Az első az opció ún. belső értéke (angolul intristic value). Ez kifejezi az opció realizálási árának pillanatnyi pozícióját a mögöttes eszköz (alaptermék) spotárához viszonyítva (azaz az eladónak mennyit hozna a pozíció azonnali realizálása). A másik rész az opció időértéke (time value), ez kifejezi az opció értékét a maradék futamidő lejártáig (az expiráció napjáig). Pl. az Out-of-money (OTM) pozícióban levő opció belső értéke zéró, ennek ellenére van bizonyos időértéke. Számolhatunk ui. azzal a lehetőséggel, hogy az opció az idő előrehaladtával In-the-money (ITM) pozícióba kerül. Viszont az expiráció (lejárat) napján az opció időértéke zéró.

És éppen ezt az időerózióból adódó veszteséget elemzi a théta.

Théta a gyakorlatban
A számításnál a Black-Scholes képletből megkapjuk a thétát mint az opció éves értékét. A kívánt időszakra történő átszámításnál az eredményt el kell osztani a napok számával – 365-tel a napok, 225-tel a munkanapok esetében stb.

Rendszerint érvényes, hogy hosszú pozíció (long put és long call) esetén a théta értéke negatív, rövid pozíció esetén pozitív. A lejárati idő közeledtével ugyanis csökken az opció időértéke, és ezzel az opció teljes értéke is. A mögöttes eszköz (alaptermék) thétája zéróval egyenlő és az opciók portfóliójának thétáját az egyes pozíciók thétájának egyszerű összeadásával számítjuk ki.

A théta nagysága megmutatja, mennyit veszít, illetve nyer az opció értéke a futamidő során. Érvényes, hogy a lejárati idő közeledtével a théta abszolút értéke nő. A théta nagysága függ az opciónak a mögöttes eszköz árához viszonyított pozíciójától is. A théta abszolút értéke azáltal nő, ahogy az ár a strike-hoz közelít. Az opció thétája a legmagasabb lesz, ha az opció ATM (azaz a mögöttes eszköz ára egyenlő a strike-kal). Ennek az opciónak a belső értéke ui. zéró és egyetlen értéke az időérték. Azzal, hogy az ár távolodik a strike-tól, a théta abszolút értéke csökken.

Théta és a befektetés
A thétából adódó kockázat más jellegű, mint pl. a delta kockázata (a mögöttes eszköz árváltozására való érzékenység). A delta hedgelésénél a kereskedő biztosítja magát az előre nem látható ármozgásokkal szemben, míg a théta hedgelésénél a kereskedő az idő múlásával szemben biztosítja magát. Ezért ezt a mutatót nem alkalmazzák közvetlenül a befektetésekre és a hedgelésre, mint pl. éppen a deltát. Ennek ellenére a théta is használatos mutató.

Théta és gamma
Hogy mégis miért alkalmazzák a thétát, az azzal magyarázható, hogy összekapcsolódik a gammával (amely kifejezi a delta érzékenységét a mögöttes eszköz árváltozásával szemben, és az ún. „greeks" másodrendű csoportjába tartozik). Elmondható, hogy a magas gamma magas thétát jelent. Ha a befektető magas gammájú agresszív pozíciót foglal el, a részvények mozgásakor magas nyereségekre tehet szert. Ugyanakkor ez a pozíció magas thétával jár együtt. Ha tehát nem következik be gyorsan a részvények mozgása, ez nagy veszteségekhez vezethet.