Származtatott ügyletek

A származtatott ügyletek olyan pénzügyi eszközök, amelyeknek értékét a mögöttes aktívum árfolyama határozza meg. Ezek az eszközök (aktívumok) lehetnek részvények, árucikkek, devizapárok, kötvények és így tovább.  A származékos vagy derivatív ügyletek jellemzője, hogy az ügylet megkötésének időpontja nem egyezik a teljesítés időpontjával. Tehát ezek határidős ügyletek.  A legelterjedtebb derivatív ügyletek a tőzsdén kívüli határidős (forward), a tőzsdei határidős (futures), az opciós és a csereügyletek (swap). 

A származtatott ügyletekkel való kereskedés
A derivatív ügyletek köthetők tőzsdén illetve tőzsdén kívüli piacon (ún. OTC piac). A kettő közti különbség a szabványosításukban rejlik. A tőzsdén kötött ügyleteket előírások szabályozzák, tehát az ügyletkötés pontos nagysága és a teljesítés időpontja is szabályokhoz kötődik. Ez a származtatott ügyletek nagyobb fokú likviditásának biztosítása végett van. Külön tőzsdék, illetve tőzsde részlegek vannak kialakítva derivatív kereskedésekhez. Például a chicagói opciós tőzsde. Az európai kontinens tőzsdei szövetsége az Eurex, vagy LIFFE, amely 2007 óta az Euronext tőzsdei szövetség részét képezi.
 Ezzel szemben az OTC piacokon a származtatott ügyletek nem szabványosítottak.  A szerződő felek az ügylet minden feltételét külön-külön tárgyalják. A szerződés kétféle módon teljesíthető, a mögöttes eszköz bizonyos összeg fejében történő kifizetésével, illetve a mögöttes aktívum jelenlegi ára és a származtatott ügylet kötési árfolyama (ún. strike price) különbségének megtérítésével.

A származékos ügyletek alkalmazása
A derivatív ügyletek megkötésének indítékai: fedezet, spekuláció és arbitrázs. A derivatív ügyletek kialakulásának fő oka, a tőzsdék ingadozása a 20. század hetvenes éveiben és nem létező eszköz e kockázat elleni védelemre.  Napjainkban a származtatott ügyleteket nagyban a fedezeti alapoknál (hedge fund) alkalmazzák, melyek általában kockázatot lefedő pozíciót biztosítanak különböző derivatív eszközökben, illetőleg a jövőben várható piaci mozgásokról spekulál.

A fedezeti ügyletek (hedging) az áruikat külföldre kivitelező vállalatok mindennapi kenyere. A cég, a termékeit külföldre exportálja, de az ügyfél csak a következő hónapban fizeti ki. A napi árfolyamváltozások következtében, havi késéssel, a cég kisebb, de akár nagyobb hazai pénzösszeget kaphat kézhez az exportált áruért. Ez árfolyamkockázat. Ez okból ebben az esetben célszerűbb tőzsdén kívüli határidős (forward) származékos ügyletet kötni és így biztosítani egy hónap elteltével is az adott összeg mértékének aznapi árfolyamát.

Anzügyi tőzsdéken mindig akadnak, akik spekulációs indíttatásból lépnek a piacra. A spekulatív ügyletek tovább támogatják a tényt, hogy derivatív ügyleteket általában tőkeáttétellel (leverage) rendezik. Ez lehetővé teszi kis kezdeti beruházásnál is a magas nyereséget, de ellenkező esetben a magas veszteséget is.

A harmadik motívum az időarbitrázs. A kereskedők igyekeznek kihasználni az azonnali (spot) és a határidős piacokon lévő esetleges különbségeket és így magasabb hozamot biztosítani. A világméretű globalizációnak köszönhetően azonban ez az időarbitrázs a fejlett piacokon szinte lehetetlen.  A derivatív ügyletek árfolyamának meghatározása olyan elven alapszik, melyet az arbitrázs korlátokhoz köt.

A feltételes és a feltétel nélküli derivatív ügyletek
Az származékos ügyletek két típusát különböztetjük meg – az úgynevezett feltételes és a feltétel nélküli ügyleteket.  A feltétel nélküli derivatív ügyletek mindkét felet kötelezik a leegyezett derivatív szerződés rendezésére. Ilyen feltétel nélküli derivatív ügylet a tőzsdén kívüli határidős (forward), a tőzsdei határidős (futures) és a csereügyletek (swap). A feltételes származtatott ügylet az opció. Az opció tulajdonosa (a vevő) jövőbeli joggal rendelkezik, de nem kötelességgel, a megegyezett üzlet jövőbeni rendezésére. Minden esetben az eladó kötelessége az ügylet lebonyolítása, amennyiben a vevő ezt igényli (él opciós jogával). Mivel az opció tulajdonosa hátrányos helyzetben van, ún. opciós díj illeti. ​