Részvényszármazékok

A részvényszármazék egy pénzügyi szerkezet, amelynek mint kiindulási aktívumnak részvényeszközei vannak, esetleg maguk a részvények. A részvényeszköz alatt pl. egy ágazat (energetika, gépjárműipar stb.) kiemelt részvényeinek kosarát értik index formájában, esetleg az egész részvénypiac indexét (pl. PX). A származék fontos tulajdonságai közé tartozik az idődimenziója, amikor az ügylet megkötésének időpontja eltér az adott üzleti művelet lebonyolításának idejétől. Akárcsak az összes származék esetében, a részvényszármazékoknál is általános tőkeáttétel (leverage). A tőkkeáttételnek köszönhetően nagy nyereségekre lehet szert tenni, de komoly veszteségekkel is járhat, a viszonylag alacsony befektetett tőke mellett. Az alapvető részvényszármazékok közé soroljuk a részvényforwardeket, a részvényfutureseket (határidős kereskedéseket), a részvénycseréket (swapokat) és a részvényopciókat.

A részvényopciók
A részvényopciók a leggyakoribb részvényszármazékok. Ezekkel egyaránt kereskednek a tőzsdén és az OTC piacokon. Az opciók tulajdonosaikat (a vevőket) feljogosítják rá, de nem teszik kötelezővé, hogy a jövőben rendezzék kiindulási eszközeiket. Egyszerűbben fogalmazva – a részvényopció „utalványként" szolgál a részvények jövőbeni vásárlásra vagy eladására előre megszabott áron és előre megszabott mennyiségben. Azt az árat, amelyen a vevőnek joga van a kiindulási eszközt megvásárolni, illetve eladni a részvény értékesítési árának nevezzük. Mivel az eladási opció jelentősen kedvezőtlen, a vásárlótól ún. opciós prémiumot kap.

Kétféle opció van:

  • Vásárlói opció jelzésre, ún. call, amikor az opció tulajdonosa hosszú pozícióban van és joga van adott határidőn belül kikérni a részvényeszközöket az eladótól (az opció birtokosa a részvények új tulajdonosává válik).
  • Eladói opció, ún. put, amikor a tulajdonos ismét hosszú pozícióban van, de joga van egy adott határidőn belül a részvényeszközöket eladni.
Részvény forward
A forward egy szerződés alapján megkötött tőzsdén kívüli kontraktus. Minden esetben két kiindulási eszköz rendezéséről van szó valamikor a jövőben. A részvény forward esetében egy eleve rögzített pénzösszegről és adott részvényeszközről van szó. A megállapodásban két fél vesz részt, mégpedig a vásárló és az eladó. A vásárló a vásárolt eszközben hosszú pozíciót (ún. long) foglal el. Az eladó ugyanebben az eszközben rövid pozíciót (ún. short) foglal el. Az üzlet megkötésekor fontos meghatározni annak időpontját, mikor lesz lebonyolítva az üzlet, és azt az árat is, amelyen rendezik a kiindulási aktívumot (ún. forward ár). Az opciótól eltérően a forward kereskedés mindkét fél számára kötelező érvényű.

Részvény futures
A futures sztenderd formájú forward a származéktőzsdén folytatott kereskedelemben. Ismét egy megszabott pénzösszeg cseréjéről van szó az adott részvényeszközért. A forwarddel összevetve az a lényeges különbség, hogy a futures sztenderd és csak speciális tőzsdéken kereskednek vele. Ez rendszerint sokkal nagyobb likviditást biztosít számára és garantálja a másik fél hitelkockázatának hiányát. A futures esetében, szemben a forwarddel a nyereséget maga a tőzsde fizeti ki a befektetőknek. Hogy ne menjen csődbe, meghatároznak egy haszonkulcsot, amit mindenkinek, aki futurest akar vásárolni, be kell fizetnie. Ezután a befektetőnek naponta beszámítják a haszonkulcstól eltérő nyereséget, illetve levonják a veszteséget. A kereskedés kezdetén ezért szükséges letétbe helyezni és továbbra is a megfelelő szinten tartani a haszonkulcsot.

A futures szerződések többségét még a lejártuk előtt likvidálják (rendezik), mert a kereskedők nem akarják a szerződések fizikai rendezését. Amennyiben elérkezik az esedékesség, pénzben rendezik az ügyet. A kiindulási részvényeszköz aktuális piaci ára (spot ár) és a futures ára közötti különbséget bázisnak nevezik.

Részvénycsere (swap)
A swapokkal az ún. OTC (over the counter) piacokon kereskednek. Ez azt jelenti, hogy az értékpapírokkal nem valamilyen hivatalos intézmény felügyelete mellett kereskednek, amely egyúttal magára vállalná az üzleti megállapodás végrehajtásával kapcsolatos felelősséget. A kereskedő felek közvetlenül egymás között állapodnak meg a feltételekről. A swap egy határidős szerződés, amelyben a két fél kötelezi magát arra, hogy az előre megegyezett pénzösszeget az adott feltételek mellett kicseréli. A részvénycsere elvét egyszerűen megvilágítja a következő példa:

A fél 100 000 (cseh) koronával rendelkezik és megállapodik B féllel 100 000 korona értékű swapról, amelynek kiindulási aktívuma a PX index. A fél B félnek fizet pl. 5 % kamatot. A swapot egy évre kötik meg. Egy év elteltével A fél B félnek kifizet 5000 koronát (kamatok). B fél kifizeti a pozitív különbözetet, amennyiben a PX index növekszik. Ha a PX index 10 %-kal nőtt, B fél 10 000 koronát fizet. Abban az esetben, ha a PX index 10 %-kal csökkent, ezt a 10 000 koronát az A fél fizeti ki.

A swapokat a kockázat irányításánál, a spekulációknál, de mindenekelőtt a tranzakciós kiadások csökkentésekor használják.