P-E részvények

A részvény árának és a részvényből származó nyereségnek az aránya (price-to-earnings, P/E ratio) a részvényekkel folyó kereskedelemnek és a részvények értékelésének egyik legfontosabb indikátora. Megmutatja nekünk, mennyit hajlandó fizetni a piac az adott társaságnak egy korona nyereség után (a számításnál alkalmazott valuta függvényében). Ezzel a cég lehetséges növekedésével kapcsolatos piaci hangulatot tükrözi – amennyiben a cégnek magasabb a P/E indexe, mint a konkurenciáé, a befektetők a jövőben nagyobb nyereséget várnak.​

A napi gyakorlatban gyakran az utolsó 12 hónapra vetített P/E (Last twelve months P/E – LTM P/E), esetleg a predikatív P/E indexet (forward P/E) alkalmazzák. 

A P/E indexet a következő módon számítjuk ki:
(KÉPLET)

 

 
 

 

Itt a ritkított nyereség helyére azt helyettesítjük be, amelynek az E/P indexét (pl. az LTM P/E – az utolsó 12 hónapi nyereség, a „1 year forward P/E” – az egy részvénynél várható nyereség a következő esztendőben) szeretnénk kiszámítani. Amennyiben az adott időszakban nem változott a részvények száma, mindkét tört megegyezik. Amennyiben változás áll be, a helyes számítás a részvény ára és a részvényre eső felhígult nyereség alapján történik.

A P/E é​​​rtelmezése
Az E/P helyes értelmezése céljából ajánlatos az ágazat metszetében kiszámítani és összehasonlítani a P/E-t, esetleg fejlődésének időbeli függvényét. Egyúttal célravezető, ha nem támaszkodunk kizárólag az E/P-re, hanem kiegészítjük további mutatókkal, mint pl. a vállalat értéke az EBIDTA nyereséghez viszonyítva (Enterprise value to EBIDTA). A P/E index leginkább azoknál a stabil cégeknél hasznos, amelyek a múltban nagyobb nyereségeket értek el.

Az egyes értékek alapján végrehajtott megszokott implikációkat az alább táblázat határozza meg:
(TÁBLÁZAT)

 

A P/E index kockázata
Az E/P index előnye és hátránya egyszersmind az, hogy a piaci hangulatot tükrözi. Ez alatt azt a tényt értik, hogy a P/E index tükrözheti az ésszerű befektetők elvárásait, ugyanakkor a piac irracionalitásának is a célpontja lehet. Ezt a helyzetet a legjobban a következő grafikon szemlélteti, amely feltünteti az E/P fejlődését az S&P 500 composite-re vonatkoztatva az ún. dot-com buborékban a részvénypiacokon.
A grafikonból kiviláglik, hogy 2000-ben a befektetők hajlandók voltak átlagosan akár 45 dollárt is kifizetni 1 dollár nyereségért. Abban az időben ez azonban nem jelentette szükségszerűen azt, hogy a részvényeket túlértékelték. Ez akár valóban tükrözhette azt a várakozást, hogy a jövőben nyereséget hoznak. A nyereség viszont elmaradt, amit a buborék kipukkanása követett.

Az E/P index elveszíti a jelzésértékét azoknak a cégeknek az esetében, amelyek nyeresége csekély, vagy akár negatív értéket mutat.
Egy további problémát jelent az a tény, hogy a tiszta nyereségbe beszámítják a kamatokat, az adókat és egyéb pénzügyi kiadásokat. Ez azt jelenti, hogy ez a mutató függ az adórendszertől, a cég tőkeszerkezetétől és a tőkeáttételtől. Ez egyenlőtlenségekhez vezethet az ágazat metszetében végrehajtott összehasonlításkor.