Prémium

A prémium általában az elvégzett szolgáltatásért vagy a kockázatvállalásért járó jutalom. A pénzpiacok világában a prémiummal néhány fogalom kapcsán találkozhatunk. Prémiumot fizettet ki magának pl. a bróker egy ügylet közvetítéséért, ezt a prémiumot províziónak nevezzük. Leggyakrabban azonban az opciós ügyletekkel összefüggésben beszélnek prémiumról. Ezt az ún. opciós prémiumot az opció eladója (jegyzője) kapja az opció megkötésekor vállalt kockázat fejében. Egyszerűbben fogalmazva ezt az árat fizeti az opció tulajdonosa (a vevő) az ügyfelének – az opció jegyzőjének (az eladónak) az opciós jogért.

Az általános meghatározásból következik, hogy az opció tulajdonosa az opciós kontraktus megkötésével jogosult, de egyáltalán nem köteles a lejárati idő (expiráció) elteltével érvényesíteni az opciót. Ezáltal az opció jegyzőjének a helyzete igencsak hátrányos, ezért a kockázatvállalásért opciós prémiumot kap.

Az opciós prémium összetevői
Az opciós prémiumnak két alapvető összetevője van: az opció belső és időértéke.

Az opció belső értéke azt a nyereséget jelenti, amelyre a vevő szert tenne, ha az opció megkötését követően azonnal érvényesítené az opciót. A belső érték nagyságát az opció realizálási árának pozíciója alapján (strike price) határozzák meg. Három típusú pozíció létezik:

  • In-the-money (ITM)
  • At-the-money (ATM)
  • Out-of-the-money (OTM)
Belső értéket csak az ITM pozíciójú opció képez, ennek nagyságát aztán mint a realizálási ár és a mögöttes eszköz piaci ára közötti távolságot határozzák meg. Az ATM és az OTM pozícióknál a belső érték nullával egyenlő.

Az időérték az opciós prémium értékében mindig megjelenik, ez független az opció realizálási árának pozíciójától. Egyszerűen fogalmazva az eladó jutalmáról van szó azért, hogy vállalja az opció értékesítésének kockázatát az opció tulajdonosának részéről az opció megkötése és az opció lejárati ideje közötti időszakban. Az opció érvényessége folyamán kialakul az ún. időerózió. Az időérték az idő múlásával fokozatosan csökken, de ez a csökkenés rendszerint nem lineáris. A lejárati idő (expiráció) közeledtével, általában két héttel ennek időpontja előtt az időérték jelentősebben csökken. Ez a körülmény azzal függ össze, hogy ekkorra már sokkal határozottabb kép alakul ki a mögöttes eszköz áráról az expiráció napján, ezért a tulajdonos jobban dönthet arról, hogy érvényesíti-e a jogát vagy hagyja lejárni az adott opciót. Az opció érvényességének lejárati napján az időérték nulla. Az időeróziót a théta indikátor írja le.

Az időérték alapvető összetevője a mögöttes eszköz volatilitása. Amikor az adott mögöttes eszköz piacán a volatilitás magas mértéke az uralkodó, az opciós prémium emelkedik. Ez azzal a ténnyel függ össze, hogy a mögöttes eszköz ára a piac ingadozásakor nagyobb eséllyel érheti el a realizálási árat. Ez lehetővé teszi az opció tulajdonosa számára, hogy könnyebben tegyen szert nyereségre, ugyanakkor a jegyző számára nagyobb kockázatot jelent és azt, hogy a tulajdonos érvényesíti az opciót.

Az opció értékelése
Az opciós kereskedelem kezdeti időszakában a jelentősen előnytelen pozíció miatt a jegyző oldalán szükségessé vált a reguláris opciós prémium meghatározása. 1973-ben közzétették az eszközök értékelésének matematikai modelljét, amely ma Black-Scholes modellként ismert. Ennek a modellnek köszönhetően bizonyos feltételek alapján lehetővé vált az opció elméleti értékelése.