Portfólió

A portfólió két, vagy több befektetési eszköz csoportját jelöli, mint például részvények, kötvények, származtatott (derivatív) pénzügyi eszközök, esetleg készpénz. Ez az egyik alapvető fogalom a pénzügyi világban. Fő ok használatára elsősorban a diverzifikáció folyamata. Mindazonáltal a portfólió állománya úgy van kialakítva, hogy minél inkább megközelítse a befektető elképzeléseit. A portfólió elmélet alapjait a múlt század 50-es éveiben rakták le.

A diverzifikáció folyamata
Egy befektetési forma helyett, portfólióval való rendelkezés, segít befektetőjének a diverzifikálásban, azaz a kockázatmegosztásban. Ez a kockázat, a korrelációnak köszönhetően, megoszlik a portfólió állományában.  Az instrumentumok növekvő számával ugyanis csökken hozzájárulásuk a portfólió teljes volatilitásához és csökken az ún. nem szisztematikus kockázat. Ez az egyéni kockázat, mely a portfolió készlet minden egyes eszközéhez kapcsolódik. A diverzifikáció folyamatáról több a Kockázatáthárítás kifejezés alatt található.

A portfólió kialakítása
A portfólió különböző módszerek és technikák segítségével alakítható ki, úgy hogy megfeleljen egy bizonyos célnak. Ezzel a folyamattal a portfólió menedzsment foglalkozik. Portfólió összeállítható úgy is, hogy egy meghatározott piaci indexet másol. Ez az index konkrét cégek befektetési elméletét követheti egy adott ország, vagy ágazat területén. A befektető még további elméleteket és eszközöket is alkalmazhat. A legismertebb portfólió kialakítási módszer az ún. Portfólió elmélet.

Portfólió elmélet
A portfólió elmélet alapjainak lerakása H. Markowitz, amerikai közgazdász nevéhez fűződik. Ez az elmélet a befektető kezébe számos eszközt ad, hogyan alakítsa ki tökéletes portfólióját, kockázataverziójától függően. Mint minden elmélet, ez is feltevéseken alapul. Ezek közé tartozik:
- a kockázatmentes aktívum kockázatmentes kamatlábbal. Gyakorlatban ezt az aktívumot általában az Egyesült Államok által kiadott kincstárjegy képviseli

  • a befektetők racionálisak és vagyonnövekedésre törekszenek
  • a tranzakciós költségek elhanyagolhatóak
  • a befektetők ügyleteikkel nem képesek befolyásolni az eszközök árait
  • a befektetők kockázatmentes kamatláb mellett vehetnek fel kölcsönt
Először is az elméletnek megfelelő optimális kockázatú portfóliót alakítunk ki (azaz nem tartalmaz kockázatmentes eszközt). Ez optimalizálással érhető el úgy, hogy a befektető a hozam és a kockázat legmagasabb arányának elérésére törekszik. Ezt Sharpe ratio-nak, illetve reward-to-risk ratio-nak nevezzük. A hozam a várható hozamot (expected return) és a volatilitás egységét a szórás (standard deviation) jelenti.

Amint elérjük az optimális kockázattal rendelkező portfóliót, az ideális portfólió kialakítása következik. Most alkalmazzuk a kockázatmentes aktívumot és a meglévő optimális kockázattal rendelkező portfólióval ötvözzük úgy, hogy megfeleljen a befektető elvárásainak (kockázati toleranciájának).

A portfólió elméletnél felmerülő problémák
Ez a teória a valóságban azonban sok fennakadással kerül szembe. Az első a nyitási értékek megszerzése. Amíg a szórások és korrelációs koefficiensek megfigyelhetők, addig a hozam várható értékének a meghatározása problémákba ütközhet. De még ezen adatok megszerzése után sem diadalmaskodhat a befektető. Ezek az adatok ugyanis a múltból származnak, és nem tükrözik a jelenlegi, új piaci helyzetet.

Továbbá, mivel statisztikai módszereket használunk, mint pl. a szórás, az elmélet a pénzügyi piacon, a hozam normális eloszlását feltételezi. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a portfólió elmélet a piacot úgy tekinti, mint játékkockák halmazát. A pénzügyi piac azonban ennél sokkal bonyolultabb és kaotikusabb rendszer.

Ezeknek a problémáknak a nagy része, beleértve a korlátozó feltételezések eltávolítását, az elmélet felülvizsgálatával és módosításával megoldódott. Ide tartozik például a poszt-modern portfólió elmélet, vagy a Black-Litterman modell.