Opciók

A részvényopciók a leggyakoribb részvényszármazékok. Ezekkel egyaránt kereskednek a tőzsdén és az OTC piacokon. Az opciók tulajdonosaikat (a vevőket) feljogosítják rá, de nem teszik kötelezővé, hogy a jövőben rendezzék kiindulási eszközeiket. Egyszerűbben fogalmazva – a részvényopció „utalványként" szolgál a részvények jövőbeni vásárlásra vagy eladására előre megszabott áron és előre megszabott mennyiségben. Azt az árat, amelyen a vevőnek joga van a kiindulási eszközt megvásárolni, illetve eladni a részvény értékesítési árának nevezzük. Mivel az eladási opció jelentősen kedvezőtlen, a vásárlótól ún. opciós prémiumot kap.

Az opciók paraméterei
Az opciós ügylet során számos meghatározó fogalommal találkozhatunk. A szerződéskötésnél fontos mindenekelőtt az opció alapvető paramétereinek maghatározása. Első lépés a kötési ár, ill. az előre meghatározott ár (strike price), amely meghatározza a mögöttes aktívum értékét, ez az ár szabja meg a jövőben történő aktívum eladási, illetve megvételi értékét.  Másik meghatározó paraméter a lejárati idő, azaz az opció lejártának a napja. Mindkét fent említett szempont befolyásolja az utolsó paraméter értékét és ez az opciós díj, azaz prémium.  Ez az az összeg, amelyet a vevő köteles kifizetni az értékesítőnek az opciós jogért, amelyet a szerződés által megszerezett. A teljeség kedvéért meg kell említenünk olyan kifejezéseket is, mint a breakeven point, vagy fordulópont (fedezeti pont), ahol az opciós stratégia folyamán a veszteség nyereséghez vezet. Továbbá, amikor az opció tulajdonos úgy dönt, hogy él opciós jogával, ezt situace exercise-nek, helyzet gyakorlatnak nevezzük.

Az opciók alaptípusai
Az opcióknak alapvetően két fajtája létezik, vételi opció (call) és eladási opció (put). Mindkét esetben betölthetjük a jogosult (vevő), illetve a kibocsátó (értékesítő) szerepét, tehát összesen négy pozíciós csoportra bonthatjuk.

Annak érdekében, hogy bebiztosítsuk a jövőbeni jogot a mögöttes aktívum kötési áron való megvásárlására, ezt hosszú vásárlói pozíciónak nevezzük (ún. long call). Az opció kiírója ebben az esetben rövid vásárlói pozíciót (ún. short call) tölt be és az opció kiírásáért opciós díjra jogosult.

Amennyiben a jövőben kötési áron szándékozunk eladni a mögöttes aktívumot, opciókat vásárlunk hosszú értékesítési pozícióba lépünk (long put). A kibocsátó ekkor rövid értékesítési pozícióban van (ún. short put), az opció kiírásáért opciós díjra jogosult.

Megkülönböztetünk továbbá amerikai és európai típusú opciókat. A különbség a kettő között az adott opció érvényesíthetőségétől függ, a megvásárlás (eladás) napjától egészen a lejártáig. Az európai típusú opciót érvényessége alatt csak megvásárolni, illetve eladni lehet, de ebben az időszakban nem érvényesíthetjük jogunkat. Ez kizárólag az opció lejártakor valósítható meg. Ezzel szemben az amerikai opciónál élhetünk eladási, vásárlási jogunkkal és bármikor a futamidő alatt érvényesíthetjük, függetlenül a lejárati időtől.

Opciós díj
Az opciós díj az az ár, amellyel az opció jogosultja megvásárolja a kibocsátótól a visszalépési jogot az opciós szerződéstől, azaz, hogy nem él opciós jogával. Az opciós prémium értékét két alapvető összetevő határozza meg:

az opció belső értéke – az a nyereség, amelyet az opció tulajdonosa elérne azonnali érvényesítéssel és az ezzel egyidejűleg  történő mögöttes aktívum piaci értékesítésével.

az opció időértéke – tükrözi az opció értékesíthetőségét és a mögöttes aktívum volatilitását. Az opció időértéke csökken a lejárati idő közeledtével. Ezzel szemben az időértéke növekszik a volatilitás piacon való emelkedésével.