Margin (marzs, haszonrés)

A marzs alapbiztosítékként működik, amelyet a pénzeszköz birtokosának el kell helyeznie az ügyfelénél, leggyakrabban a brókerénél vagy a tőzsdén. A másik fél ezáltal fedve van a befektető hitelkockázatával szemben. Ilyen kockázat akkor keletkezik, amikor a befektető kölcsönzött eszközökkel (tőkeáttétellel – leverage) kereskedik, rövid pozícióban kereskedik („shortol"), esetleg pénzügyi származékokkal ügyletel. Marzsként leggyakrabban készpénzt alkalmaznak, olykor a másik fél valamilyen értékpapírt is elfogadhat.

A tőkeáttétel (leverage) lehetővé teszi a befektető számára, hogy megsokszorozza lehetséges nyereségeit. A befektető az ügyletbe saját eszközei egy részét helyezi be, a maradék szükséges összeget a bróker kölcsönzi számára. Bármilyen ármozgás ezért jelentősebben kihat az alapbetétjére, mintha teljesen maga állná a befektetést. Egyúttal növekedik a kockázat is, mert a tőkeáttétel megsokszorozza a lehetséges veszteségeket. A bróker, aki illeték fejében a kellő tőkét biztosítja a befektető számára, az általa megvalósított egész tranzakció értékéből bizonyos százalékot igényel a befektetőtől. Ez az összeg egyfajta „biztonsági párnaként" szolgál az esetleges veszteségeknél. Ha a veszteség túllép egy bizonyos határon, sor kerül az ún. margin call-ra (pótlólagos fedezet nyújtási felszólításra).

Margin call (pótlólagos fedezet nyújtási felszólítás)
Ha a marzs a kereskedő számláján nem éri el a szükséges összeget, érkezik a margin call. A befektető döntési helyzetbe kerül. Vagy kiegyenlíti a hiányzó értéket (a brókerrel szembeni adóssága egy részének törlesztésével), hogy ismét összhangba kerüljön a bróker követelésével, vagy lezárja a pozíciót és elfogadja a veszteséget. Amennyiben nem sikerül időben döntenie, a bróker maga zárja le a nyitott pozíciót.

A második lehetőség dominóhatással járhat. Ha az egymás utáni pozíciókötések és eladások nagyobb méreteket öltenek, az árak lefelé nyomódnak. Az alacsony eszközárak újabb margin callokat okoznak. Ez a helyzet alakult ki pl. a fekete kedden (1929. október 28-án), mivel akkoriban túlságosan alacsony haszonrési követelmények voltak és a befektetőknek nem volt elég eszközük a veszteségeik kiegyenlítésére.

A marzs fajtái és szintjei
A marzsot gyakran az egész tranzakció értékének százalékaként adják meg. A tízszázalékos marzs pl. azt jelenti, hogy a befektetőnek meg kell tartania a befektetése tiszta értékének 10 %-ából eredő haszonrését (azaz a brókertől kölcsönzött összeg levonása után). A marzs különböző fajtái ismertek:

Kötelező belépési haszonrés – a pozíció megnyitásához szükséges marzs minimális értéke.

Kötelező fenntartó haszonrés – az az érték, amelyet a marzsnak el kell érnie a pozíció megtartásához. Rendszerint alacsonyabb, mint a belépési haszonrés, de a különösen kockázatos eszközök esetében értéke nagyobb is lehet a belépési haszonrésnél. Ha a marzs e szint alá süllyed, érkezik a margin call.

A margin call példája
A bróker által megszabott kötelező belépési haszonrés 50 %, a kötelező fenntartó haszonrés 25 %.

Az XY cég részvényeinek ára 50 dollár és a befektető 1000 db részvényt vásárolt – a pozíció értéke tehát 50 000 dollár. A befektető hozzáadja a befektetés értékének 50 %-át, azaz 25 000 dollárt és a bróker hozzátesz 25 000 dollár értékű kölcsönt.

Fontos szem előtt tartani, hogy míg a bróker kölcsöne egy fix összeg, a befektető marzsának értéke az ár függvénye. Ha a részvény 40 dollárba kerül, a brókernek továbbra is 25 000 dollárja lesz, míg a befektető tulajdona csak 15 000 dollár.

A kérdés így hangzik – milyen árnál kap a befektető margin callt?

Másként megfogalmazva a kérdést, milyen ár mellett lesz a befektetői rész a befektetés értékének 25 %-a a brókeri kölcsön leszámítása után? Matematikailag ezt a következő egyenlettel fejezhetjük ki:

ahol P a részvény minimális ára, amelyet a befektető még elvisel – nem érkezik margin call.

Ezt kapjuk:

A részvény ára tehát egészen 33,32 dollárig eshet, ami 16,78 dollár veszteséget tesz ki részvényenként. Amint a részvény ára e szint alá süllyed, a befektető margin callt kap.

Ezt az árat egy másik módszerrel is kiszámíthatjuk a következő összefüggés segítségével:​