LTRO

A hosszú távú refinanszírozási műveletek keretében nyújtott hitelek (long term refinancing operations – LTRO) az Európai Központi Bank nem hagyományos eszközei közé tartoznak az európai adósságválság elleni küzdelemben. Az EKB az LTRO révén közvetve csökkentette az állami értékpapírok kamatlábait az euró övezet veszélyeztetett országaiban, mint pl. Spanyolország vagy Olaszország.

Az LTRO mechanizmusa
A refinanszírozási műveletek (vagy repo operációk) a központi bankok standard eszközei. Ezeknek a műveleteknek a segítségével a központi bank kivonja vagy behelyezi a likviditást a bankágazatba. A művelet egyik oldalán álló fél elfogadja az alapbiztosítékot, a kollaterált és a másik félnek készpénzt ad át. Egy bizonyos idő elteltével, leggyakrabban 14 nap múlva a felek között reverz tranzakcióra kerül sor – a másik fél visszakapja a kollaterált és az első félnek visszaadja a készpénzt, de azt megemelve a kamatlábbal, az ún. repo tarifával. A központi bank a tranzakció mindkét oldalán jelen lehet. Amennyiben a központi bank kivonja a likviditást a bankpiacról repo operációról van szó, ha behelyezi a likviditást ún. reverz repo operációról beszélünk.

Ha a gazdaság túlfűtötté válik, a központi bank elkezdi kivonni a likviditást – azaz a bankoknak kollaterált ad át és kivonja a készpénzt. Amikor a központi bank élénkíteni fogja a gazdaságot, a kereskedelmi bankoktól kollaterált fog átvenni és készpénzt hoz forgalomba.

Az Európai Központi Bank ezeket a standard műveleteket MRO – main refinancing operations – név alatt hajtja végre. Ezeknek a műveleteknek a futamideje 14 nap és a díjszabást (tarifát) a bank havi ülésén határozzák meg. Az európai válság idején azonban a bank erősebb kaliberű műveletet választott – az LTRO-t. Maga a bank elnöke, Mario Draghi nevezte ezt Kövér Bertának (emlékeztetve az I. világháború hírhedt ágyújára). Ebben az esetben a művelet futamideje 3 év és a kamatlábat 1 %-ban határozták meg. Az így nyújtott eszközök volumenét semmilyen formában nem korlátozták.

Az LTRO céljai
A bankoknak ezt követően a likviditást a kamatok segítségével vagy a reális gazdaságba vagy az állami értékpapírokba kellene kihelyezniük és a kamatlábakban jelentkező különbség – spread képezné a nyereségüket.

Az első ilyen műveletre 2009 júliusában került sor. A legtöbbet emlegetett LTRO azonban két körben játszódott le – 2011 decemberében és 2012 februárjában. Összességében az EKB több mint 1 billió eurót nyújtott. Ezeknek az eszközöknek több mint kétharmada Olaszországba és Spanyolországba vándorolt.

Az állami értékpapírok piacán a helyzet megnyugodott. A 10 éves futamidejű olasz állampapírok hozama a tarthatatlan 7 %-ról eljutott az 5 %-os szintre.

Az LTRO bírálata
Kézenfekvő a gondolat: miért nem lehetne az államokat közvetlenül finanszírozni, pl. a mennyiségi lazítás révén. Bármilyen effajta kísérlet azonban zátonyra futna az euró övezet kialakuló építményén vagy a tagországok, mint pl. Németország elutasításán. Az EKB-nak ugyanis tilos közvetlenül finanszíroznia az államokat (ez konkrétan az Európai Unió működéséről szóló 123. cikkelyben szerepel). Ezért az EKB kénytelen jogi kiskapukat keresni. Ezek egyike volt az SMP program, ami az állami értékpapírok felvásárlása volt a másodlagos piacon. Ez esetben tehát a szerződések megkerülésével vádolják az EKB-t. Nagy visszhangot keltett az EKB német tanácstagjának, Jürgen Starknak a tiltakozó távozása.

Egy további problematikus szempont az LTRO kapcsán az ellenőrző mechanizmus elvesztése. Az EKB sehogyan nem tudja ellenőrizni, hová küldik a kereskedelmi bankok a pénzeket. Az EKB nem rendelkezik befolyással a tagországokra sem. A bizalom szempontjából ui. fontos, hogy az adott országok az eszközöket a gazdaság támogatására fordítsák.

Mégis az a többségi vélemény, hogy az EKB fontos szerepet játszott a helyzet megnyugtatásában és az LTRO alkalmazása többet használt, mint ártott.