Likviditás (likvid)

A likviditás az a képesség vagy akár gyorsaság, amellyel nagyobb veszteségek nélkül egy adott eszközt készpénzre lehet átváltani. Érvényes, hogy minél magasabb a likviditás, annál gyorsabban és kisebb költségekkel lehet az adott eszközt pénzzé tenni. A likviditás egyúttal az egyik csúcsa az ún. befektetői háromszögnek. A további két csúcs a hozam és a kockázat. A befektetőnek törekednie kellene a hozam és a likviditás maximalizálására és egyúttal a kockázat minimalizálására. A likviditás fogalmát többféle értelemben is használják – a befektetési, a vállalati és a makroökonómiai gyakorlatban.

A befektetői gyakorlatban a likviditás fogalma gyakran az adott eszközzel folytatott kereskedelem volumenére vonatkozik. Érvényes, hogy minél nagyobb az eszköz értékesíthetősége (az ügyletek nagyobb volumene), annál nagyobb a likviditás is – tehát az eszköz kedvező áron történő gyors eladása alacsony tranzakciós költségek mellett.

A gazdasági szubjektumoknál a likviditást aránymutatóként vagy egy konkrét befektetés értékmérőjeként alkalmazzák.

A likviditást makroökonómiai szempontból is lehet értelmezni, amikor a központi bank és a kereskedelmi bankok közti viszonyról van szó. A központi bank az ún. repo műveletek keretében bizonyos feltételek mellett kivonja a pénzpiacról a fölösleges likviditást az értékpapírok kereskedelmi bankoknak történő eladásával. Vagy ellenkezőleg támogatja a likviditást az értékpapíroknak a kereskedelmi bankoktól történő felvásárlásával (reverz repo művelet). Itt a likviditás fogalma a gazdaságban levő szabad pénzmennyiséget jelenti.

A likviditás mint aránymutató
Likvidita je jedním z poměrových ukazatelů, kterým lze hodnotit finanční situaci podniku. Likvidita v tomto případě značí množství volných peněz, které může podnik použít pro splacení svých závazků. Pro výpočet ukazatelů získáme potřebné údaje z rozvahy společnosti a výkazu zisků a ztrát.

A likviditási mutatókat három szintre oszthatjuk:

I. szint az ún. azonnali likviditás (cash ratio). A legtöbbet eláruló mutatóról van szó, mivel a társaság azonnali képességét fejezi ki a rövidtávú kötelezettségeinek törlesztésére. Ezeknek a kötelezettségeknek a visszafizetésére a társaság tulajdonában levő pénzeszközöket, vagyis a pénztárban és a folyószámlákon található készpénzt használják fel. Beszámítják azt a készpénzt is, amely a rövid futamidejű értékpapírokban fekszik. Az ajánlott értékek 0,2 és 0,5 között mozognak.

 
A II. szintet készenléti likviditásnak (quick ratio) nevezik. A készenléti likviditást a forgalomban levő eszközök és a rövid távú kötelezettségek hányadosaként számítják ki oly módon, hogy a forgalomban levő eszközökből levonják a készletek értékét. A készletek levonását belefoglalják a számításba, mert a termelési folyamat fontos részét alkotják és sokszor nem lehet őket gyorsan pénzeszközökre váltani. A készleteket tehát nem tekintik likvid tételnek. A szolgáltatásokkal foglalkozó társaságok szinte semmilyen készleteket nem alakítanak ki, ezért a készenléti likviditásuk megközelíti az általános likviditási értékeket. Az ajánlott értékek 1 és 1,5 között mozognak.
 

A III. szintet az általános likviditási arány (current ratio) jelenti. Azonos számításról van szó, mint a készenléti likviditás esetében, de nem számítják le a készleteket. Ez a mutató azt fejezi ki, mennyi kötelezettséget vagyunk képesek törleszteni, ha valamennyi forgalmi eszközünket pénzeszközökre váltjuk. Ideális aránynak tartják az általános likviditási arány esetében a 2:1-et, tehát 2 euró forgalmi eszköz 1 euró rövid távú kötelezettséget fedez. Az ajánlott értékek 1,5 és 2,5 között mozognak. Általában elmondható, hogy az 1-nél alacsonyabbról induló általános likviditási arányt problematikusnak tartják, mivel a forgalmi eszközökkel nem törleszthető rövid távú kötelezettségeket hosszú távú eszközökkel kell fedezni.

 

 

 

Az adott társaság pénzügyi elemzésének értékelésekor célszerű a végső értékeket összehasonlítani pl. a hasonló típusú konkurens társasággal vagy az adott ágazat átlagaival. Az ajánlott értékek itt valamennyi ágazatra vonatkoznak, ezért a konkrét értékelés során fontolóra kell venni a vizsgált társaság adott ágazatát és az értékek jelentősen eltérhetnek.

A gyakorlatban a likviditás irányítása a pénzügyi menedzser egyik legfontosabb tevékenysége, akinek az a feladata, hogy biztosítsa a társaságban a pénzáramlást (cash flow). Előfordulnak olyan esetek, amikor a társaság pozitív gazdasági nyereséget képez, ennek ellenére mégis nehézségei támadnak a nem kielégítő likviditás miatt.
 ​