Kommoditások

A kommoditások (áruk) különböző fajtájú nyersanyagok és termékek, amelyekkel kereskedni lehet a pénzügyi piacokon. Hogy az áruval az egész világ piacain kereskedni lehessen, pontosan meg kell határozni, milyen termékről van szó, megállapítják a kereskedelembe bevont mennyiségi egység minőségét és árát. Így a különböző szállítóktól származó termékek kölcsönösen felcserélhetőek. Kommoditás lehet pl. az energia (kőolaj, földgáz, stb.), a fémek (arany, ezüst, réz, platina, stb.), a mezőgazdasági termékek (búza, szója, kakaó, stb.), sőt még az élő állatok vagy a hús is. A kommoditásokkal az árutőzsdéken, kommoditív kontraktusok (futures) alapján kereskednek.

A legnagyobb árutőzsdék (commodity exchanges) közé tartozik pl. az ICE (a fő WTI kőolaj-kereskedelmi tőzsde), a NYMEX (a fő Brent kőolaj-kereskedelmi tőzsde), a CME (Chicago Mercantile Exchange), a CBOT (Chicago Board of Trade), NYBOT (New York Board of Trade) és sok más.

A kommoditások a kereskedés során csak mögöttes eszközként szerepelnek – az aktívum értékéből levezetik a kereskedésre szánt eszközt – azaz a kommoditív származékot, amely alapján lebonyolítják az ügyleteket. A kommoditásoknál felhasználják a futures kontraktusokat (futamidős kereskedés), vagy röviden a kommoditív futurest. Ez két fél megállapodása egy bizonyos mennyiségű áru cseréjéről előre meghatározott mennyiségben, előre magszabott áron és az ügylet lebonyolításának előre megállapított határidejéig.

Árukereskedés
Van néhány oka, hogy miért kereskedjenek a kommoditásokkal. Az egyik oldalon az áruk ipari felhasználásáról van szó, ami azt jelenti, hogy az eladó olyan valaki, aki megszerezte az árut (kibányászta, megtermelte, stb.), a másik oldalon olyan valaki áll, aki azt újabb termékké dolgozza fel. Ebben az esetben egyszerű tranzakcióra kerül sor. A feldolgozó megveszi a futures kontraktust, a szállító elviszi hozzá az árut és pénzt kap érte. Másrészt viszont az árutőzsdéken spekulánsok is megjelennek, akik valójában nem akarják ténylegesen megszerezni az árut, csak a saját érdekükben az árváltozásra spekulálnak. Ezeknek a kereskedőknek nagyon kell ügyelniük arra, hogy még időben túladjanak a kontraktuson és elkerüljék a tényleges leszállítást.

Ahogy már szó volt róla, az árukkal legnagyobb mértékben a futures kontraktusok segítségével kereskednek. Ezek standardizáltak, elegendő kiválasztani a kontraktus egyhavi expirációját és vásárolni. Általában érvényes, hogy a legközelebbi hónapokban kötik meg leginkább az üzleteket. A kommoditások és a kontraktusi hónapok nevét angolul adják meg, pl. CORN DEC 2013, ami a kukorica 2013 decemberében történő leszállításáról szóló futures kontraktus. Minden futures kontraktusnak a nevén és a leszállítási határidőn kívül van egy ún. First notice day (FND) és Last trading day (LTD) jelölése is:

  • A First notice day – az a nap, amikor a befektetőt figyelmeztetik, hogy közeledik az adott kommoditás kontraktusának lejárati határideje és amennyiben a kontraktustól nem szabadul meg időben, köteles lesz az egész vállalást (a leszállított árut) átvenni és teljes összegben megtéríteni az árát.
  • A Last trading day – az utolsó nap, amikor a befektető még eladhatja a birtokában lévő kommoditív kontraktust valaki másnak és megszabadulhat attól a kötelezettségétől, hogy ténylegesen is átvegye az árut.
Ha az árukereskedelmet a spekuláció szándéka motiválja, gyakran a tőkeáttételt használják fel (leverage), ami azt jelenti, hogy sokszorosan nagyobb összeggel kereskednek, mint amennyivel a befektető rendelkezik. Ezt az összeget a bróker kölcsönzi neki és a befektető ennek köszönhetően nagyobb nyereségekre tehet szert, mint az eredeti betétje, de akár nagy veszteséggel is zárhatja az ügyletet.​​