IPO (Initial Public Offering)

Az IPO az első nyilvános részvénykínálat. Ez egy olyan folyamat, amikor a társaság belép a tőzsdére és első alkalommal kínálja fel megvételre a részvényeit a széles nyilvánosságnak. Ez az ún. elsődleges piacon történik. Az IPO megvalósításának a leggyakoribb indítéka, hogy kellő tőkére tegyenek szert a társaság fejlesztéséhez, jóllehet számos egyéb ok is létezik. Az IPO-nak azonban árnyoldalai is vannak, pl. a tájékoztatási kötelesség.

Az IPO gyakori oka szokott lenni a társaság megismertetése vagy a marketing célok. A nyilvánosan kereskedő társaságnak lenni presztízskérdés is és azt jelzi, hogy a társaságot a legfelső ligában jegyzik. Az IPO egyúttal a részvények magasabb likviditásával, a tőkeszerkezet optimalizálásával (az adósság és a saját tőke aránya) is jár.

Belépve az IPO-ba a társaság aláveti magát a piaci értékelésnek és az eredeti tulajdonosok komoly pénzre tehetnek szert a részvényeik egy részének eladásával. Az IPO-t követően a részvények alakulását az elemzők szigorúan figyelik és ez igen gyakran negatív.

Az IPO folyamata
Az IPO egy hosszadalmas és nagyon igényes folyamat, mindenekelőtt pénzügyi szempontból. Az IPO-ra készülődő társaságnak ki kell választania egy vagy több ún. underwriter-t (magyarul talán bejegyzőnek lehetne mondani). Ezek túlnyomórészt nagy bankok és az a feladatuk, hogy előkészítsék a kibocsátást és irányítják az egész folyamatot. Egyúttal az IPO sikeres lezárásáért is felelősek. Magát az IPO folyamatát három szakaszra oszthatjuk:

Előkészítő szakasz
Ebben a fázisban mindenekelőtt a társaság keretében történik az előkészítés. Ha a társaság eddig nem volt részvénytársaság, szükséges megváltoztatni a vállalkozás formáját és fel kell készíteni a vezetést (menedzsmentet) a részvényesek belépésére a cégbe (ún. corporate governance). A könyvelést a nemzetközileg elismert standardok szerint kell vezetni (IFRS, US-GAAP) és nem szabad a „szekrényben semmilyen madárijesztőt" tárolni. Ez alatt azt értjük, hogy a társaság vállalkozása teljesen átlátható, nehogy negatív hatás érje a befektetőket. Ha a társaság belül is felkészült, következhet a megvalósítási szakasz.

Megvalósítási szakasz
Ebben a fázisban történik az underwriter-ek kiválasztása, és ha többen is vannak, meg kell választani a kibocsátás menedzserét. A továbbiakban már szorosan együttműködnek az underwriter-ekkel. Fontos a célpiac kiválasztása, ahová a cég be szeretne lépni. Nem mindig a hazai piac az ideális. A társaságok gyakran a külföldi piacokra lépnek be, pl. mert a fő bevételük külföldről származik, itt nagyobb a likviditás vagy a külföldi piacnak magasabb presztízse van.

Néhány évre visszamenőleg el kell végezni a társaság teljes és mélyreható auditját (ún. due diligence). Ennek alapján kerül sor a társaság belső értékelésére és kialakul az első elképzelés a bejegyzett részvények áráról. Amennyiben a javasolt árral a jelenlegi tulajdonosok nem értenek egyet, ez a legalkalmasabb időpont az egész folyamat leállítására.

Eközben szorgalmasan dolgoznak az ún. kibocsátási prospektus előkészítésén. Ez a társaság és a kibocsátás paramétereinek első mélységi prezentálását jelenti. A prospektusnak a törvény értelmében minden szükséges információt tartalmaznia kell, amelyekre a befektetőknek szükségük lehet a részvénykibocsátás helyes megítéléséhez. Ezért pl. tartalmazza a társaság néhány kiválasztott pénzügyi adatát, a lehetséges kockázatokat, az IPO-ból befolyó pénzek célját, a kibocsátás paramétereit stb. A prospektust az adott piacot szabályozó intézménynek (Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank) kell jóváhagynia.

A kiválasztott piac szervezőivel folytatott tárgyalás során gyakran sor kerül a potenciális intézményes befektető prezentálására, az angolban ezt a részt a „road show" kifejezéssel illetik. E bemutatások során a legfontosabb cél, hogy megállapítsák a befektetők elképzeléseit az egész kibocsátásról (emisszióról) és ennek alapján a részvények lehetséges árával kapcsolatos elképzeléseket is. Ezt követően már csak meg kell határozni a kibocsátási árfolyamot és kezdődhet a nyilvános kereskedés a részvényekkel.

A megvalósítás utáni szakasz
A részvények bejegyzésével az underwriter szerepe nem ér véget. Az is a feladata, hogy stabilizálja a részvények árfolyamát a másodlagos piacra történt bevezetést követően. Joga van pl. az ún. Green shoe optionra, ami egy határértéken felüli bejegyzés, tehát további részvények bejegyzésére, amennyiben nagy a kereslet. Ebben a fázisban a társaságnak újabb kötelezettségei keletkeznek. Mindenekelőtt a tájékoztatási kötelezettségről van szó, amikor rendszeresen nyilvánosságra kell hoznia a pénzügyi eredményeket és az éves beszámolókat.

A részvények ára és az IPO
A bejegyzési ár meghatározása kemény dió szokott lenni. Elég gyakran alábecsülik a kibocsátási árfolyamot és az első befektetőknek kedvező alkalmuk van a nyereségre. Ezt a növekedést gyakran csökkenés követi és általában elmondható, hogy az IPO-ban bejegyzett tételek az utolsó öt évben alacsonyabbak, mint az egész piac teljesítőképessége.