Határidős árfolyam

A határidős árfolyam előre meghatározott ár, amelyen a pozíció zárul, a tőzsdei határidős ügylet lejártakor. Ezen a módon rendeződnek a devizaügyletes és a kamatlábas határidős szerződések is. A tőzsdei határidős (futures) szerződések olyan pénzügyi eszközök, melyek alapján a szerződő felek kötelezettséget vállalnak egy mögöttes eszköz előre meghatározott mennyiségben és előre meghatározott áron történő jövőbeni vásárlására, illetve eladására.  A devizaügyleteknél árfolyam-emelkedésben/csökkenésben spekulálnak és a kamatlábas határidős ügyleteknél a kamatlábváltozásokra. A MNB naponta meghatározza az aznapra érvényes kamatot és devizaárfolyamot.

Minkét szerződéstípus, a devizaügyletes és a kamatlábas is, alkalmazható spekulációs céllal, illetve árfolyam-ingadozás elleni kockázatfedezésre is.

Gyakorlati példa a határidős devizaügyletre: egy magyar cég júniusban tőzsdei határidős ügyletet vásárol euróban (a magyar forinttal szemben), decemberi lejárattal, árfolyam ingadozás elleni kockázat fedezésére. Decemberben egy németországi nyersanyag importálásért eurós fizetést vár és az árfolyam ingadozása kedvezőtlen hatással lehet e számla kiegyenlítésére. 

Mint minden szerződésnél, úgy a deviza és a kamatlábas határidős ügyleteknél is elengedhetetlen előfeltétel a szerződéskötés szabványosítása, hogy minden ügylet azonos feltételek mellett kötődjön.

A határidős deviza- és a határidős kamatlábügyletek legfőbb szabványosítási pontjai:

  • A bázis (jegyzett) és változó devizák meghatározása, melyek az ügyletben szerepelnek: EUR/HUF. Az első a bázis deviza, tehát az, amelyet vásároljuk, a másik az ún. változó deviza, melynek árfolyamán a bázis devizát vásároljuk. 
  • Kötési érték (névérték) – a szerződésben foglalt határidős ügylet pénzbeli névértéke, az üzlet megkötése előtt. Pl. 10 000 EUR. Az ügylet értéke a továbbiakban már nem változik. Ezt követően, csupán a változó deviza értéke változhat (ebben az esetben HUF), a változó árfolyama szerint. A határidős kamatlábügyleteknél a névértékből számolódik a kamatláb.
  • Referencia kamatláb – csak a határidős kamatlábügyletnél. Ez az érték szolgál kamatláb kiszámítására, a határidős ügylet névértékből. Mivel minden banknál más és más a kamatláb, kiszámítjuk a kiválasztott (referencia) bankok kamatlábainak átlagát. 
  • Napi elszámoló ár – a tőzsde minden kereskedési nap végeztével elszámoló árfolyamot állapít meg, mely alapján nyereséget, vagy veszteséget számolnak el. Mivel különböző bankok azonos termékeinek különböző a tarifája, csak egy bank díjtételeit felhasználni nem lenne tárgyilagos (objektív). Ezért számítjuk az üzleti nap végén a napi elszámoló árat, egyszerűen fogalmazva, a kiválasztott (referencia) bankok tarifáinak számtani középátlagát. A határidős kamatlábügyleteknél a napi elszámoló ár helyett, ún. referencia kamatláb érvényes az adott napon - a kiválasztott (referencia) bankok kamatlábainak átlaga.
  • A lejárat napja (az ügylet érvényességi ideje) – a lejárati idők különbözőek lehetnek, tőzsdétől függően. A lejárat napja nem eshet szombatra, vasárnapra és ünnepnapra. 
  • Végső elszámolási ár (végleges ár) – a pozíciózárás árfolyama, az ügylet lejáratának napján elszámolt ár. Hogy az elszámolás szabványos körülmények között menjen végbe, a végső ár megegyezik a devizaárfolyammal, mely egyenlő a MNB aznap érvényes kamatával és az ügylet elszámolásának idején a legobjektívebb árfolyamnak tekinthető. A határidős kamatlábügyletek esetében a végső elszámolási árat a MNB aznap érvényes kamatja alapján határozzák meg és a szerződő felek az ügylet elszámolása során a szerződéskötés elején megszabott fix kamat és a lejárat napján érvényes változó kamat közti különbséget fizetik ki.​
Általában a határidős ügyleteknél a pozíciót még a lejárati nap előtt elszámolják (zárják), azaz a pozíció jogosultja azzal zárja pozícióját, hogy a piacon ellentétes pozíciót vesz fel. Természetesen, a szerződő fél dönthet úgy, hogy pozícióját a lejárat napjáig megtartja.