Futures

A futures olyan pénzügyi származék, amelynek az alapja két fél megállapodása egy bizonyos mögöttes eszköz előre meghatározott mennyiségének, előre megszabott áron történő értékesítéséről az ügylet megvalósításának előre meghatározott időpontjáig. Ez esetben ún. meghatározott alapú kontraktusról (szerződésről) van szó, ami azt jelenti, hogy a megkötött ügylet esetében mindkét félnek kötelezettségei vannak. Az egyik oldalon a futures kontraktus eladója köteles ténylegesen leszállítani a mögöttes eszközt, a másik oldalon a futures kontraktus megvásárlója köteles ténylegesen átvenni a mögöttes eszközt. A futures kontraktus alapján lehet kereskedni pl. árukkal – komoditív fu​tures, devizákkal – deviza futures, részvényekkel vagy kötvényekkel (értékpapírokkal).

A futures kontraktusok jellemzése
A futures-szel csakis a szervezett piacon kereskednek, tehát a származékos tőzsdén. Ez a legfőbb különbség a nagyon hasonló pénzügyi származékkal – a forwarddal szemben. A futures kontraktusok standardizáltak, azaz minden kontraktusnak előre meghatározott mennyiségű mögöttes eszköze van (pl. a Brent kőolaj futures volumene 1 000 liter). Vannak ennek további előnyei is – magas likviditás a tőzsdén és a befektető biztos lehet benne, hogy a pénzéhez jut, mert a nyereségeket a másik fél helyett maga a tőzsde fizeti ki.

Mindenkinek van egy hozzárendelt partnere, a kereskedők száma nem lehet páratlan. Hogy a tőzsde ne menjen csődbe, meghatároznak egy minimális maradékot a kereskedelmi számlán (az ún. margin), amelyet mindenkinek, aki futurest szeretne vásárolni be kell fizetnie és fenn kell tartania. Ez az összeg jóval kisebb, mint a futures értéke és abból a maximális részből számítják ki, amely egy kereskedő valószínű napi vesztesége lehet. A nap végén a nyereséget hozzáadják a számlájához, ahol már az árrés is ki van fizetve. Veszteség esetén levonják az árréséből és a kereskedőnek ki kell egészítenie a marzsot a másnapi kereskedéshez.

A futures kontraktusok egy további sajátossága a gyakori tőkeáttételes kereskedés (leverage). Ez azt jelenti, hogy a befektető a pénze egy részét (margin) behelyezi az ügyletbe, a maradék pénzt pedig a bróker kölcsönzi számára. Ez oda vezet, hogy a befektető viszonylag kis befizetéssel nagy mennyiségű pénzügyi eszköz felett rendelkezik és viszonylag nagy nyereségekre tehet szert, de egyben nagy veszteségeket is elkönyvelhet. A futures kontratusokkal 1 100 vagy nagyobb tőkeáttételekkel üzletelnek (ez azt jelenti, hogy a befektető 1000 USD-jával 100 000 USD értékű kontraktust birtokol).

Példa futures kontraktusra
Képzeljenek el egy búzatermesztőt, aki szerette volna magát biztosítani a búza árának csökkenése ellen. Vásárol tehát futures kontraktust a megfelelő mennyiségben és a kívánt árért. A megvalósulás idején leszállítja a mögöttes eszközt (a búzát) és megkapja érte a kialkudott árat – ezt realizálási árnak nevezik (strike price). A búzatermesztőt a származék eladójának nevezik és rövid pozícióba (short) lép be. A vele szemben álló fél (pl. a molnár) az lesz, aki a megvalósuláskor a realizálási árat fizeti és megkapja a kialkudott mennyiségű gabonát. Őt a származék vásárlójának nevezik és hosszú pozícióban (long) van.

Most képzeljenek el egy másik helyzetet, mégpedig azt, hogy a búzatermesztő egy spekulánssal lépett kontraktusba. Amennyiben a búza ára a megvalósuláskor csökken a realizálási árhoz viszonyítva, akkor a spekuláns többet fizet, mint amennyiért a beszerzett búzát el tudja adni az aktuális piacon – vagyis veszteséget szenved. Ha viszont az ár addigra megemelkedik, a búzát azonnal magasabb áron tudja eladni, mint amennyiért megvásárolta. Belépés a hosszú pozícióba tehát a mögöttes eszköz árának emelkedésére való spekuláció. A futures kontraktusokkal való üzlet eredménye mindig zéró – az a rész, amelyet az egyik fél nyereségként könyvel el, a másik számára veszteségként jelenik meg. E logika alapján belépni a rövid pozícióba viszont azt jelenti, hogy a mögöttes eszköz árának csökkenésére spekulálnak.

Spekulációk a futures kontraktusokkal
A futures kontraktusok nagy részével éppen a spekulánsok üzletelnek, ezért a valóságban rendszerint nem is kerül sor a mögöttes eszköz tényleges átadására a másik félnek. Ez abból adódik, hogy az ügylet lebonyolításának megállapított határidejéig a spekuláns lezárja a pozícióját és eladja. Ezzel olyan helyzet alakul ki, hogy azonos mennyiségű árut átvesz és lead és elkerüli azt a helyzetet, hogy az árut ténylegesen köteles legyen átvenni. Egy további lehetőség a mögöttes eszköz tényleges átvételének elkerülésére az ún. rollover, azaz a kontraktus „átgörgetése”. A kereskedő utasítja a brókerét, aki lezárja a pozíciót és egy másikat nyit, egy később szállítási dátummal. A mögöttes eszköz tényleges átadásának közeledő dátumára az ún. first notice day szolgál figyelmeztetésül.