Forward

A forward valamilyen mögöttes eszköz nem standard vételi vagy eladási kontraktusa két fél között, amely a jövőben valósul meg. A megvalósítandó eladási vagy vételi árat azonban előre kikötik, a forward ügylet megkötésekor. Ez az ár különbözik az ún. spot vagy azonnali ártól, amely a spotpiacon éppen aktuális (spot market). Az a fél, amely vevőként lép fel a forward ügyletben hosszú pozícióba (long) lép be, míg az eladóként szereplő fél rövid pozíciót (short) vesz fel. A forward ügyleteket sok más származékhoz hasonlóan a kockázat, esetleg a spekulációk elleni biztosításként használják. A forward ügylet mögöttes eszköze lényegében bármi lehet, leggyakrabban azonban áru- vagy deviza forwardokat kötnek.

A forward kontraktus ára
Ahogy a bevezetőben már szó volt róla, a forward ár különbözik a spotpiacon aktuális ártól. Azt az árat, amelyben az elején megállapodnak, ún. „delivery price”-nak nevezik, ez hevenyészett fordításban: teljesítési ár. Ez az ár azt az összeget jelenti, amelyért a jövőben a mögöttes eszközt értékesítik. A delivery price és a forward ár a kontraktus megkötésekor megegyezik.

A spot ár és a forward közötti különbség jelenti az ún. forward prémiumot, amely általában annak a nyereségét vagy veszteségét jelenti, aki a forward ügyletben mögöttes eszközt vásárol. Minél közelebb van a forward a lejárati határidejéhez, ára annál inkább közelít a spotpiaci árhoz.

A forward árát számos egyéb változó befolyásolja. Pl. a mögöttes eszköz raktározásával járó költségek, amelyeket az eladó félnek kell kifizetnie. Másrészt, amennyiben a mögöttes eszköz valamilyen mellékes bevételt is biztosít (pl. a részvény osztalékot nyújt), ez a bevétel csökkenti a forward árát, mert az eladó félnek folyik be.

Példa a forward ügyletre
Képzeljenek el az egyik oldalon egy kőolaj-finomítót, amelynek évente 1000 hordó kőolajra lesz szüksége, a másik oldalon egy kőolaj-kitermelő társaságot, amelynek van 1000 hordó kőolaja, miközben a kőolaj hordónkénti ára jelenleg 100 $. Ez a két társaság forward ügyletet köt, miközben a kőolaj-finomító a vevő szerepében lép fel, tehát hosszú pozícióban (long) lesz. A kitermelő társaság rövid pozícióban (short) lesz.

A forwardot 105 000 $ értékben kötik meg, amely 1000 hordónak felel meg 100 $/hordó áron + 5000 $ prémium a kitermelő társaságnak. Ez a prémium abból az okból van, mert a kitermelő társaság már ma eladhatja a kőolajat 100 000 $-ért és ezt a pénzt elhelyezheti a bankban, ahol kamatra tenne szert (esetünkben 5 000 $). Tehát magába foglalja az ún. feláldozott lehetőség költségeit (opportunity cost).

Egy év múlva lejár a forward szerződés kifizetési határideje és a kőolaj ára a spotpiacon mondjuk 112 $/hordó lesz. Ebben az esetben a kőolaj-finomító 7 000 $-t nyer az ügyleten. Ezt a nyereséget úgy lehetne bizonyítani, hogy a kőolaj-finomító 112 000 $-ért adta el a kőolajat (de 105 000 $-ért vásárolta). Ezzel szemben a kitermelő társaság potenciálisan 7 000 $-t veszített, mindazonáltal 5 000 $-t nyert.

A forward és a futures közötti különbségek
A forward kontraktus nagyon hasonlóak a futures-hez, ennek ellenére van néhány eltérés:

• a futures kontraktusok standardizáltak – minden kontraktusnak megvan a pontosan meghatározott számú mögöttes eszköze (pl. a Brent kőolajra kötött futures 1 000 hordót tartalmaz)
• a futures-szel a tőzsdén kereskedhetnek
• a futures lejárati ideje hosszabb lehet
• mivel a futures-szel a tőzsdén kereskedni lehet, likviditásuk magasabb

A gyakorlatban többnyire olyankor találkozunk forward kontraktusokkal, amikor a mögöttes eszköz árfolyamkockázata ellen szeretnének biztosítékot. A devizaárfolyamok mozgásával szemben pl. így biztosítják a stabil belépési árakat stb. Természetesen a spekuláns kereskedők a forwardokat is célba veszik, de a magasabb likviditás miatt erre a célra inkább a futurest használják, amelyek lényegében hasonló elv alapján működnek, mint a forward ügyletek.