Érvényesség lejárati ideje

Az opció érvényességének lejárati ideje (expiráció) annak a három alapvető szempontnak az egyike, amely szükséges az opció sikeres meg tárgyalásához a szerződéses ellenoldallal. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ez az a nap, amelyről a két szerződő fél megállapodott az opciós kontraktus megkötésekor, és ezen a napon nyílik a vevőnek utoljára lehetősége érvényesíteni az adott opcióra való jogát. Az opciós kontraktusokról az opciós tőzsdéken lehet megállapodni, ahol az opciók kellő mértékben standardizáltak vagy az OTC piacokon, ahol főleg bankok jelennek meg és nem standard opciós kontraktusokról állapodnak meg.​

Az opciós kontraktusokról történő megállapodásoknál az OTC piacokon lehetőség nyílik az expiráció dátumának kijelölésére az év szinte valamennyi napjára és ezt annak köszönhetően, hogy az opció egyes paramétereit a szerződő felek maguk határozzák meg. Ezzel szemben az opciókkal az opciós tőzsdéken történő megállapodás standardizálás alá esik, ezért a lejárati (expirációs) napokat a hónap harmadik péntekére tűzik ki. Ennek köszönhetően a tőzsde kellő likviditást tud kimutatni.​

Opciós expirációs ciklusok​

1973-ban megnyílt a chicagói opciós tőzsde. Mivel a lejárati (expirációs) idő az opciós kereskedés egyik fontos paramétere, be kellett vezetni az expirációval kapcsolatosan bizonyos szabályokat. A tőzsde úgy döntött, hogy négy havonként három ciklusba osztja az opciókat. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti:​

 

Ezek a szabályok a részvényopciókra vonatkoztak. Minden részvényhez hozzárendeltek egyet a három ciklus közül, a hozzárendelés azonban semmilyen összefüggés nem volt pl. a cégek eredményeinek az ismertetésével stb. Ez a felosztás ennek ellenére kielégítette a kereskedőket. 1984-ben azonban a kereskedők új lehetőségeket kezdtek keresni a pozíciójuk megvédése céljából rövidebb távon is. A tőzsde eleget tett nekik és hozzáadta a folyó hónapot, a következő hónapot és az adott ciklus két hónapját, hogy megmaradjon a hónapok teljes száma, azaz négy. A következő példán bemutatjuk a lejárati idő ebből adódó expiráció utáni eltolódását.​

Az expiráció januári ciklusát fontolgatjuk, és most január van. Az opciós kontraktus megkötésére a következő expirációs hónapok állnak rendelkezésre: január, február, április és július. Mivel az expiráció mindig a hónap harmadik péntekén van, a januári expiráció után eltolódásra kerül sor és a következő hónapok állnak rendelkezésre: február, március, április és július. A februári expiráció lejártát követően további eltolódásra kerül sor, mégpedig a következő hónapokra: március, április, július és október. Ezzel az eljárással egyenként meghatározhatóak minden ciklus expirációs hónapjai.​

Léteznek hosszú opciók is, az ún. LEAPS (Long Term Equity Anticipation Securities), amelyek egy évnél hosszabb távra is lehetővé teszik az opciós kontraktusok megkötését, de maximálisan csak három évre. Ennek az opciónak az érvényessége mindig januárban jár le.​

Európai és amerikai opciók ​

A lejárati időt (az expiráció dátumát) tekintve kétféle opciót különböztetünk meg: az európai és az amerikai típusú opciót. Az adott opciónak a vásárlástól (eladástól) az érvényesség lejártáig (expirációig) történő érvényesítésében térnek el egymástól. Az európai opciót az érvényességi ideje alatt csak eladhatjuk vagy megvásárolhatjuk, de ebben az időszakban nem érvényesíthetjük. Az érvényesítésre csak az expiráció pillanatában kerül sor. Ezzel szemben az amerikai opciót eladhatjuk, megvehetjük és bármikor az érvényesség ideje alatt érvényesíthetjük is, nem kell tehát megvárnunk az expiráció időpontját.​