Eladási opciók

Az eladási opciók (angolul az ún. put) két fél közötti pénzügyi kontraktusok. Az eladási opció vásárlójának jogában áll előre meghatározott áron (strike) eladni a mögöttes eszközt az opció jegyzőjének. Ha a vevő az opciót realizálja (azaz érvényesíti a jogát), a jegyző (az, aki az opciót eladja) köteles ezt az eszközt az adott áron megvenni. Az eladási opciót gyakran biztosítékként használják.

Mögöttes eszköz és strike
Mögöttes eszközként leggyakrabban részvényt alkalmaznak, mint strike-ot pedig az árának egy adott szintjét. Olykor azonban mögöttes eszközként kommoditások (áruk) vagy kamatlábak is használhatók. Hasonló a helyzet a strike esetében. Nem okvetlenül valamilyen árszintről van szó. Ha pl. a befektető szeretné eltüntetni a likviditás kockázatát, strike-ként a tétel likviditásának bizonyos szintjét használhatja.

Az eladási opciók típusai
A vásárlói opciókhoz (angolul call) hasonlóan az eladási opciók is két változatban érkeznek – európai és amerikai eladási opciók. A legfontosabb különbség abban van, hogy a tulajdonos mikor tudja az opciót realizálni. Az európai opció esetében csak a lejárat (expiráció) napján, az amerikai opció esetében a tulajdonos az opció létezésének időtartama alatt bármikor.

Az eladási opciókkal kapcsolatos alapvető stratégiák:

  • Az eladási opciók kiírása – Short put

Ennél a stratégiánál a befektető írja ki az eladási opciót. Ideális forgatókönyv esetében behajtja az opciós prémiumot. Már előre tudja, hogy mekkora a maximális nyeresége. A befektető nyer, amennyiben a mögöttes eszköz ára a strike felett marad. Amennyiben viszont az ár ez alá esik, a befektető veszteséggel számolhat a részvény árának függvényében. A befektető nyereségének függését a mögöttes eszköz árától az alábbi ábra szemlélteti:





A befektető kihasználhatja ezt a stratégiát, ha úgy véli, hogy a mögöttes eszköz ára nem süllyed egy bizonyos szint alá. Kihasználható a long call stratégia is – a vételi opciók vásárlása.

Tekintettel ennek a stratégiának a kifizetési szerkezetére a short putot csak ritkán alkalmazzák önállóan. Gyakran a magas veszteségek kockázatának ellensúlyozására a mögöttes eszközben levő pozíciót, esetleg más instrumentumot alkalmaznak. Ha a befektető ezzel a fedezettel nem rendelkezik, ún. naked put vagy uncovered put pozícióról beszélünk.

  • Az eladási opciók vásárlása – Long put
Ennél a stratégiánál a befektető eladási opciókat vásárol. A befektető már előre ismeri a maximális veszteségét – az opciós prémiumot, amelyet a jegyző kap meg. Nyereségét ugyancsak a részvény ára korlátozza. Eléri azt, amennyiben a mögöttes eszköz ára a strike alá süllyed. Ezt a helyzetet a következő séma szemlélteti:





A befektető ezt az opciós stratégiát kihasználhatja, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a mögöttes eszköz ára a jövőben esni fog. Használhatja a short call opciós stratégiát is.

Ha a befektető valamilyen eszközzel rendelkezik, biztosíthatja magát megfelelő számú put opció megvételével. Ezzel biztosítja magát a mögöttes eszköz árának csökkenése ellen. Ha ui. az ár zuhan, a befektető realizálja az opciót és csökkenti vagy felszámolja a keletkezett veszteségeket. Az ilyen pozíciót protectiv put vagy married put megnevezéssel illetik.

Az alapvető call és put stratégiák kombinációjával különböző kibővített opciós stratégiákhoz juthatunk. Ezeket a befektető kihasználhatja, ha konkrétabb elképzelése van a jövőbeni ármozgásról (irány, kiterjedés, nagyság, változások stb.). Ha feltételezi pl., hogy a mögöttes eszköz ára egy bizonyos sávban helyezkedik el, használhatja az iron butterfly vagy az iron condor stratégiát. Ha viszont feltételezi, hogy az ár elkerül egy bizonyos sávot, alkalmazhatja a straddle vagy a strangle stratégiát.