CFD

A contract for difference (különbözeti ügylet), rövidítve CFD egy pénzügyi eszköz (instrumentum), amely lehetővé teszi a vevő és az eladó közötti megállapodást arról, hogy az eladó megtéríti a mögöttes eszközök aktuális ára és a kontraktus kezdetén érvényes ár (vételi és eladási érték) közötti különbséget. Amennyiben ez a különbség negatív, a különbséget a vevő fizeti ki az eladó helyett. A CFD-t a futures kontraktusokkal történő kereskedésnél használják. Ezek a származékok egész skáláját felölelik a tőke származékokkal (derivátumokkal) kezdve az indexszármazékokon át egészen az áruszármazékokig.

A CFD kontraktusokkal folytatott kereskedésnél nincs szükség árképzőre, mivel az közvetlenül az egyéni kereskedők (traderek) és CFD szolgáltatók között történik. Így nem felügyelt és az állam számára áttekinthetetlen pénzügyi eszközzé válnak. Ez vezette az OTC pénzügyi eszközök amerikai USSEC bizottságát arra a döntésre, hogy a 2008-as pénzügyi válságot követően az Amerikai Egyesült Államokban betiltsák ezeket.

Az ügylet lefolyása
Mivel minden CFD szolgáltató megfogalmazhatja a saját feltételeit, nem léteznek nemzetközileg elfogadott sztenderdek a CFD-kereskedelemre. Ennek ellenére minden CFD-kontraktusnak vannak közös alapjellemzői. A kontraktus a CFD-szolgáltatóval folyó ügylet megnyitásával kezdődik, ami az eszköz (instrumentum) „pozíciójának" a megnyitása. Rendszerint nem létezik az ügyletnek expirációs dátuma (lejárati ideje), ezért a pozíció lezárására csak a második fordított ügylet végrehajtásánál kerül sor. Ebben a pillanatban éri meg kifizetni a profitot (vagy ellenkezőleg a veszteséget), amely megegyezik a pozíció megnyitása és lezárása közötti kereskedői árkülönbözettel. Gyakran találkozhatunk a CFD-szolgáltató különböző illetékeivel, mint a kontraktus részével vagy amit a pozíció megnyitásáért fizet. Ezeket különbözőképp nevezik; spread vétel-eladás, provízió, éjszakai illetékek vagy számlaviteli illetékek.

Noha a CFD kontraktusokat nem expirálják, az a szokás, hogy a nyitott pozíciókat éjszakára csúsztatják (görgetik). Ez azt jelenti, hogy realizálják a nyereségeket és a veszteségeket és inkasszálják az illetékeket. Az így megkötött pozíciót aztán másnap reggel automatikusan megnyitják, és ez addig folytatódik, amíg az ügyfél maga nem zárja le. Az a szabály, hogy ez a folyamat brit idő szerint 22:00 órakor megy végbe.

A CFD-vel olyan árrés (marzs) mellett kereskednek, amelynek minimális ekvivalensét a kereskedőnek a kontraktus egész idejére meg kell tartania. A CFD ügyeletek jellegzetes tulajdonsága, hogy a potenciális nyereséget, veszteséget és árrést reális időben folyamatosan számolják és ezek az információk a kereskedő rendelkezésére állnak. Ha a CFD-szolgáltatónál elhelyezett eszközök mennyisége az árrés minimális szintje alá csökken, a kereskedőtől elvárják, hogy ezeket a lehető legrövidebb idő alatt kiegészíti. Ellenkező esetben a szolgáltatónak jogában áll a pozíciót megsemmisíteni (likvidálni).

Előnyök
A CFD-kontraktust úgy definiálhatjuk, mint az aktívum rövidtávú birtoklását anélkül, hogy a tulajdonos azzal fizikailag is rendelkezne. Ez egész sor előnyt és lehetőséget hordoz. Először is elesnek az aktívum értékesítésével kapcsolatos tranzakciós kiadások. Ezzel az egész ügylet jelentősen felgyorsul és a kereskedők számára lehetőséget teremt kereskedni viszonylag nagy vagy nehezen átvihető aktívumokkal is, pl. olyan árukkal, mint a rizs, a kakaóbab stb. Továbbá lehetőség van kereskedni a tőkeáttétel effektusát felhasználva. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kis pénzmennyiség mellett tőkeáttétellel sokszorosan nagyobb ekvivalenst lehet kezelni. Az alacsony árréssel együtt a CFD-nél ez potenciálisan nagy hozamokat eredményez viszonylag csekély befektetett pénzmennyiség mellett.

Hátrányok
Amennyiben a kereskedőnek nincs sikere, a tőkeáttétel effektusa a magas veszteségek veszélyét hordozhatja. A kereskedő egyúttal likvidációs kockázatot is vállal. Az, hogy a kereskedő köteles a minimális árrést fenntartani a kereskedés egész ideje alatt azt jelenti, hogy az ügyféllel szembeni gyors piaci mozgások esetén csak kevés ideje van a betét kiegészítésére. Ha ezt nem sikerül időben megtennie, a szolgáltató likvidálja a pozícióját és azonnal veszteségeket okoz neki. A kereskedő egyik további jelentős kockázata a pénzügyi instabilitás és a szolgáltató fizetésképtelensége is. Ez abból következik, hogy a kereskedő a valóságban csak a CFD-szolgáltató által kibocsátott származékot birtokolja, és ha a mögöttes eszközök ára a kívánt irányban is alakul, a kereskedő veszteséget szenvedhet amiatt, hogy a szolgáltató képtelen eleget tenni a kötelezettségeinek.