Carry trades


A carry trade népszerű befektetési forma, amely a kamatlábak közti különbségre épít. A carry trade alapelve az alacsony kamatozású hitelek felvétele és az ezt követő magas hozamú aktívumba történő befektetések. Ez leggyakrabban kamatláb különbségek segítségével zajlik, illetve külföldi pénznemekkel. Ebből ered tehát a carry trade két alaptípusa – kamatlábas és devizaügyletes. A carry trade-ek magas hozamuknak köszönhetően nagyon közkedveltek (különösen a tőkeáttételes kereskedésnél), viszont meglehetősen kockázatosak, mivel igen érzékenyek az árfolyamváltozásokra.
A carry kifejezés általánosságban eszközbirtoklásnál hozamot jelent (hogyha pozitív), avagy eszközbirtoklásból származó költségeket (amennyiben negatív). Az eszközbirtoklás költségeit cost of carry-nek is nevezzük. Például a fizikai árucikkek tárolása többnyire negatív carry, mivel raktározási költségekkel jár, illetve az árucikkek értékcsökkenésnek vannak kitéve. Viszont lehetnek pozitívak is, ha a piaci befektetők hajlandók bármilyen okból prémiumot fizetni a jövőben történő szállításért.
A carry trade általánosan elfogadott elve:  eszközkölcsönzés alacsony carry-n és aktívumokba történő befektetés magas carry-n. Fontos azonban megjegyezni, hogy a carry trade nem ugyanaz, mint az arbitrázs. A tiszta arbitrázs bármilyen körülmények között profitot hoz, a carry trade-k csak azzal a feltétellel, hogyha nem változnak a körülmények a carry trade rovására. 


Kamatlábas carry trade
A kamatlábas carry trade valójában a kereskedelmi bankok fő megélhetési forrása. Működési elve: pénzt olcsón kölcsönözni (pl. az úgynevezett overnight – egynapos – hitelek, azaz egy éjszakán át tartó hitelek) és a további kölcsönzések magas kamattal. A pénz, melyet a bank kölcsönöz gyakran rövid távúak, amelyet tovább kölcsönöz hosszú lejáratú hitelek. Ez az elv csak emelkedő kamatgörbéknél működhet, azaz hogyha a hosszú lejáratú hitelek kamatai magasabbak a rövid távú hitelek kamatánál. Itt a fő kockázat a hozamgörbe inverziója, vagyis hogyha a rövid távú kamatlábak megemelkednek – a bank likviditási problémákba kerül, mivel hosszú lejáratra hitelezett és nem tudja fizetni rövid lejáratú (immár drágább) hiteleit.

A hozamot a banknak a két kamatláb közti spread jelenti, amelyet az ún. kamatlábak közti különbséggel lehet kifejezni – vagyis IRD. 

Devizaügyletes carry trade
A devizaügyletes carry trade alapelve nagyban hasonlít a kamatlábashoz, azzal a különbséggel, hogy eszközök eltérő pénznemben vannak. A befektető tehát alacsony kamatozású pénznemet kölcsönöz  és olyan pénznembe fekteti be, amely magas hozamot biztosít.
Például a befektető 1000 $-t kölcsönöz az amerikai banktól, amelyet ezt követően cseh koronára vált. A kapott pénzösszegért kétéves lejáratú cseh kötvényeket vásárol. Tételezzük fel, hogy a cseh kötvények 7 %-os kamatot nyújtanak és az azonos futamidejű amerikai kötvények csak 3 %-os kamatot.

A befektető hozama tehát ismét a kamatlábak közti különbséggel lehet kifejezni – vagyis IRD. Példánkban 4 %. Ezt a hozamot jelentősebben vonzóbbá tehetjük tőkeáttételes carry trade felhasználásával. Normál 10:1 tőkeáttételnél a hozam 40 %-ra emelkedik.

A deviz
aügyletes carry trade fő kockázata a pénznemek árfolyamváltozásától való függőség. A legnagyobb kockázatot annak az árfolyamnak az erősödése (felértékelődése) jelenti, amelyben a befektető a pénzeszközöket kölcsönözte. Esetünkben a dollár erősödése a koronával szemben. Tőkeáttétel felhasználásával ez a kockázat jelentősen megnő.

A carry trade-t gyakran a japán jennél használták. Ennek oka a japán központi bank volt, amely a 90-es évektől nagyon alacsony szinten tartotta a kamatlábakat és így előnyös volt japán jent kölcsönözni és más pénznembe befektetni. Ezek közé tartoztak például az amerikai másodlagos (subprime) jelzáloghitelek, vagy a feltörekvő BRIC piacok finanszírozása. Ezek a tevékenységek 2008-ban összeomlottak, elsősorban a jen megerősödése végett.