Belső érték

A pénzügyi világban a belső érték fogalmának két jelentése is van. Egyrészt jelölheti azt az értéket, melyet a befektetők tulajdonítanak saját megítélésük szerint, esetleg számítás alapján egy bizonyos eszköznek. Összehasonlítva ezt az értéket a piaci árfolyammal dönti el, hogy eszközt vásárol, vagy elad. Továbbá a belső érték kapcsolódhat az opciós ügyletekhez is. Ebben az esetben az opció belső értéke az az érték, amelyet a befektető kapott volna az opciós ügylet azonnali lehívásánál. 

Az eszköz belső értéke
Egy bizonyos aktívum belső értéke alatt azt az értéket értjük, amelyet a befektető ennek az eszköznek tulajdonít. Ezt az értéket megszabhatja egy saját modell alapján, illetve becsléssel. A kapott értéket összehasonlítva az aktuális piaci árral, a befektető eldöntheti, alkalmas-e az eszköz eladásra, megtartásra, illetve vásárlásra. Ezt a belső értéket olykor valós értéknek is nevezzük.

A belső érték nyeresége
A belső érték meghatározásának leggyakoribb módja valamely értékbecslési módszer alkalmazása. Ezek a modellek eltérhetnek egymástól koncepciójukban, vagy kifinomultságukban. Azonban a legkifinomultabb módszer nem feltétlenül adja a legpontosabb eredményt.
Ilyen típusú eljárás az ún. piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló módszer. Alkalmazható részvényeknél, vagy akár ingatlanok esetében is. Ez a modell feltételezi, hogy hasonló paraméterrel rendelkező cégeknek / ingatlanoknak azonos az áruk is. A gyakorlatban gyakran alkalmazzák például hasonló cégek értékbecslését (trading comparables), vagy hasonló ügyletek értékbecslését (precedent transaction analysis). Ennek a módszernek az eredménye egy időköz (intervallum), amelyben a vizsgált részvény értéke kell, hogy helyezkedjen.
Más, gyakorlatban használt módszer az ún. a hozamszámításon alapuló értékelési módszer. Itt a befektetető megbecsüli a várható jövőbeni hozamát (future cash flow) melyet az eszköz produkálhat számára. Némely aktívum, mint például a részvények, élettartama végtelen. Ezért értékbecsléssel meghatározzuk a várható hozamot az első tíz évre és további állandó ütemű növekedéssel számolunk. Erre a célra alkalmazható például a Gordon modell. Meghatározzuk a rátát, mellyel ezt a jövedelmet jelenértékre diszkontáljuk. Ez a ráta tulajdonképpen az a hozam, melyet a befektető egy alternatív befektetéssel szerezne (a piaci lehetőség ára közgazdasági fogalomból kiindulva). Ezt az eljárást gyakran alkalmazzák részvényeknél és értékpapíroknál.  Továbbá az ingatlanoknál is. Ebből a modellből indul ki például a szabad cash flow diszkontálásának modellje (discounted free cash flow, DFCF model).

Ez az eljárás azonban nagyon érzékeny a bemeneti adatokra. A diszkontráta tized százaléka a részvény implikált belső értékét akár néhány dollárral is megváltoztathatja. Éppen ezért ez a módszer bizonyos manipulációt igényel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy gyakran megszabják a kívánt eredményt, majd ennek alapján aztán a modellt „módosítják".
Ezen eljárások listája c​supán tájékoztató jelleggel bír és a gyakorlatban sokkal több módszerrel találkozhatunk.

Az opció belső étéke
Az opció értékének két összetevője van – idő értéke (extrinsic; time value) és belső értéke (intrinstic).  Az opció belső értéke az az összeg, melyet az opció befektetőjének hozna azonnali lehívás esetén. Értéke megegyezik nullával, amennyiben az opció out-of-the-money pozícióban van, avagy a mögöttes aktívum kötési és spot árfolyamának különbségével, hogyha in-the-money pozícióban van. Az opció belső étéke tehát a mögöttes eszköz árfolyamától függ,
Ezzel szemben az időérték a lejárati határidő hátralévő ideje. Az out-of-the-money pozícióban lévő opciónak is lesz valamilyen értéke, mivel lehetséges, hogy in-the-money opcióvá válik. Abban, hogy ezt az időértéket a befektető megkaphassa, a théta mutató segít neki.