Az opció érvényesítése

Az opció érvényesítése, lehívása (angolul: exercise) alatt azt értik, hogy az opció tulajdonosa hasznosíthatja a saját opciós kontraktusából eredő jogát. Ha így tesz, az opció kiírója (jegyzője) köteles a mögöttes eszközt vagy leszállítani, vagy elfogadni az opció típusától függően. Az opció vásárlója akkor teszi meg ezt, ha az opció ITM és számára nyereséges lesz. Az ellenkező helyzetet, amikor a befektető nem él opciós jogával, az opció megszűnésének nevezik („kiütődik").

Az opció érvényesítése a kiíró (jegyző) számára veszteséget jelent.

Az opciók felosztása az érvényesítési lehetőségek alapján

Attól függően, hogy a vevő mikor érvényesítheti az opciót, az opciókat két nagy fő típusra, ún. vanilla opciókra osztjuk:

  • európai típusú opciók – ezeknél az opcióknál a vevőnek csak az opciós kontraktus lejárati napján (expiráció dátuma) van joga az opciót érvényesíteni
  • amerikai típusú opciók – ezeknél az opcióknál a vevőnek az opció futamideje alatt (a kiírástól az expiráció dátumáig) bármikor joga van érvényesíteni az opciót
A befektető azonban az opciók érvényesítésének egzotikusabb típusaival is találkozhat, amelyek a vanilla opciók érvényesítésének módjait kombinálják. Néha ezeket az opciókat Európa és Amerika közötti helyek földrajzi nevével jelölik:
  • bermudai típusú opciók – a vevő csak egy adott időszakban vagy időszakokban érvényesítheti az opciót
  • kanári-szigeteki típusú opció – ez estben a vevő bizonyos időszak elteltével, meghatározott dátumokkal érvényesítheti az opciót
Ez a felsorolás csupán illusztratív jellegű. Az opciók esetében ui. szó szerint érvényes, hogy a képzelet nem ismer határokat. Az OTC piacokon (tőzsdén kívül) kereskedett opcióknak ui. nincs semmilyen előírt formájuk és a felek bármilyen érvényesítési típusban megállapodhatnak. Ez aztán lehet automatikus (capped style opciók), rendelkezhet több érvényesítési joggal (shout option) stb.

Ha a befektető az opciós tőzsdén keresztül kereskedik, gyakran nem nyílik számára olyan nagy választék. Az opciók formája és érvényesítése az opciós tőzsdék esetében már előre adott. Másrészt viszont a piac likviditása támogatott (ami az OTC esetében minimális vagy semmilyen) és a piac egészét tekintve átláthatóbb.

Az opció rendezésének módja
Az opció realizálását követően sor kerül a rendezésre. Ez vagy készpénzben, vagy a mögöttes eszköz leszállításával történik. A készpénzzel történő rendezésnél a kiíró összeveti a mögöttes eszköz spotárát a strike-kal, majd kifizeti a vevőnek a különbséget. A rendezésnek ezzel a típusával olyan opcióknál találkozhatunk, amelyek mögöttes eszközét részvényindexek alkotják. Ebben az esetben ui. a rendezés részvényekkel teli kosarak leszállítását jelentené az indexkulcs alapján, ami fölöslegesen költséges lenne. Ezért részesítik előnyben a készpénzt.

A fizikai rendezés ezzel szemben a saját mögöttes eszköz leszállítását jelenti a vevő számára. Ezt a módszert pl. az egyes részvényeknél alkalmazzák.

Az érvényesítés forgatókönyvei
Az opciókat mindig ITM pozícióban kellene érvényesíteni. A call opció ITM pozícióban van, amikor a strike a spot alatt van, a put opciók esetében éppen fordítva van. Olykor azonban az opciók érvényesítése bizonyos költségekkel vagy illetékekkel jár. Ebben az esetben az opciók érvényesítéséből eredő nyereségnek ezeket a költségeket meg kell haladnia, mivel különben az érvényesítés veszteséget eredményezne.

Ha az opció az egész futamidő alatt jogot biztosít az érvényesítésre, többnyire a legjobb pillanat kitartani az opció lejártáig. Az idő előtt érvényesített opció ui. veszít az időértékéből. Az amerikai opciók esetében az idő előtti érvényesítés bizonyos körülmények között kifizetődő lehet.