Az európai típusú opciók

Az európai típusú opciók, vagy európai opciók, szintén opciós jogok, ahol az opció jogosultja opciós jogával kizárólag a lejárat időpontjában élhet. Ez a legfőbb különbség például az amerikai opcióval szemben, ahol opciós joggal bármikor élhet a jogosult, egy adott időtartam alatt. Tekintettel erre a hátrányra, az európai opciók általában olcsóbbak és értékelésükre az ún. Black-Scholes modellt alkalmazzák. Az európai típusú opciók az ún. OTC piacokat (tőzsdén kívüli piac) uralják, míg az amerikai típusú opciók a derivatívák tőzsdéjén dominálnak. Megnevezésük ellenére, ezeknek az opcióknak semmi földrajzi kapcsolatuk nincs az európai földrészhez.

Az európai opciók alapvető jellemzői
Az európai típusú opciók egyik eltérő jegye, hogy kizárólag a lejárat időpontjában lehívhatók. Egyébként rendelkezik az opció összes többi klasszikus jellemzőjével, mint például a kötési árfolyam – ún. strike, az opció lejárati határideje, a mögöttes aktívum, az opciós díj.
Hasonlóképpen megkülönböztetünk európai típusú call (vételi) opciót (jog biztosítása a mögöttes aktívum jövőben történő megvásárlására) és európai put (eladási) opciót (jog biztosítása a mögöttes aktívum jövőben történő értékesítésére). E két típus között érvényes az európai típusú opciók ún. put-call paritása.

Az európai típusú opciók put-call paritása
Ez az európai típusú eladási opció és az európai típusú vételi opció árfolyamai között lévő összefüggésből ered, melyek egyébként ugyanazokkal a jellemzőkkel bírnak – azonos kötési árfolyam és lejárati határidő. Amennyiben a befektető egyidejűleg call opciót tart hosszú pozícióban és put opciót rövid pozícióban, ez a két aktívum helyettesíthető egyetlen forwarddal (tőzsdén kívüli határidős ügylet), melynek azonos a kötési árfolyama és a lejárati határideje is. Ez a következő oknak köszönhető:

Amennyiben a lejárati időpontban a mögöttes aktívum árfolyama a kötési árfolyam fölött van, call opciós jog gyakorolható (és a put opciós jog értéktelenül veszti hatályát). Ezzel szemben, hogyha a mögöttes aktívum értéke a strike alá kerül, put opciós joggal élhet (és a call opciós jog értéktelenül jár le). Minkét esetben tehát a mögöttes aktívum kötési árfolyamán megy végbe az ügylet. Éppen úgy, mint a tőzsdén kívüli határidős ügyletnél (forward).

Számtanilag ezt a kapcsolatot a következő egyenlettel fejezhetjük ki:

Cs - Ps = S - PV(K),

ahol a Ps európai típusú put opció, adott kötési árfolyammal (strike) és lejárati határidővel; a Cs európai call opció, azonos strike-kal és lejárattal; S a részvény spot ára és a PV(K) a kötési árfolyam jelenlegi értéke.

Az európai típusú opciók értékelése
Az európai típusú opciók általában a befektetők számára kevésbé kedvezőek, az amerikai típusú opciókkal szemben és ezért rendszerint olcsóbbak is. Ennek oka elsősorban az opció kiírójának alacsonyabb opciós díja (az opció eladója). A kiíró az európai típusú opciók esetében sokkal kisebb hátrányban van, mivel az idő elteltével, sokkal egyszerűbb meghatározni, hogy az opció lehívásra kerül-e, vagy sem.

Az európai opciók értékelése általában az ún. Black-Scholes modell alapján történik. Ez egy egyenlet, mely egyértelmű megoldást nyújt az európai típusú opció elméleti árfolyamára. A modell négy változót tartalmaz – kockázatmentes kamatláb, az európai típusú opció mögöttes aktívumának spot ára, az európai opció lejáratig hátra lévő ideje és a mögöttes aktívum hozamának volatilitása (leggyakrabban részvény). Ez az opció értékelésének szabványos modellje.

Az amerikai típusú opció paramétereire való tekintettel, ez a modell nem alkalmazható ennek felértékelésére és ezért különböző módosításait használják. 

Az európai típusú opciók alkalmazása
Szinte minden részvényopció, amelyekkel a tőzsdén kereskednek, amerikai típusú opcióként van kiírva. Az opciós ügyleteknél, ahol a mögöttes aktívumot részvényindexek képezik, mind a két típus egyaránt alkalmazható – az amerikai is és az európai is, de az európai típusú opciók túlsúlyban vannak. Az árucikkeknél szintén mindkét típust használják.