Amerikai típusú opció

Az amerikai típusú opció, vagy amerikai opció, egy opciós ügylet, melyet jogosultja nem csak egy előre meghatározott időpontban hívhat le. Az amerikai típusú opciónál ugyanis a megvásárlás napjától a lejáratig bármikor élhet opciós jogával, akár a lejárat napján is. Ez a tény tükröződik az opció viselkedésében, értékelésében (valuace) és más jellemző tulajdonságaiban is.

Korábbi lehívási lehetőség
Az amerikai opciónál természetesen felvetődik a kérdés, mikor a legmegfelelőbb a vevőnek élni opciós jogával. A válasz a kifizetetlen részvényosztalékok okán, az amerikai call opcióknál, a lejárati időpont lehet. Az okok a következők: 

  • Kamatszerzés lehetősége: a kötési (strike) ár kifizetésének elhalasztásával kamatot szerezhetünk ezen összegre
  • ​Biztosíték: az opció kifizetésének elhalasztási lehetősége biztonságot ad a befektetőnek, hogy a részvény árfolyama nem esik a kötési érték alá
Az amerikai put opciónál más a helyzet. Itt ugyanis a pénz időértéke és biztosítási lehetősége között trade-off jön létre. Nézzünk egy példát: a put opció kötési árfolyama 10 dollár és a mögöttes részvény ára 1 cent. Azonnali opció lehívással a vevő a lehető legnagyobb profitot éri el. Az árfolyam ennél lejjebb nem eshet, éppen ellenkezőleg a jövőben növekedhet. Azt feltételezve sem érdemes várni, hogy az árfolyam ugyanazon a szinten marad, ugyanis a 10 dolláros érték jelenleg magasabb, mint a lejárat időpontjában (a pénz időértéke). Másfelől viszont a put opció részvényvásárlással a befektetőt fedezi, egy lehetséges részvényárfolyam esés ellen. Szemben a call opcióval azonban a befektető nem tarthat igényt a pénzeszközök tartásáért fizetett kamatra. Ezért van szükség kompromisszumra, trad-off-ra, a fedezeti lehetőség és a pénz időértéke között. Tehát az opció realizálható, kifizethető korábban.

Az opció kiírója számára az amerikai opció nagyobb méretű kockázatot jelent, mint az európai – nem tudja ugyanis, hogy az üzletfele mikor fog élni opciós jogával. Ezért rendszerint a kiíró fél magasabb opciós díjat (prémiumot) kérhet az amerikai opciós szerződésnél, mint az európainál. 

Különbségek az értékelés területén
A Black-Scholes modell az egyik legelterjedtebb modell az opciók értékelésénél, alapváltozatban kizárólag az európai opciókra alkalmazható. Hogy ez a modell felhasználható legyen az amerikai típusú opciókra, a Black-Scholes egyenletet egyenlőtlenséggé alakítjuk át. Azonban nem egyszerű megoldani ezt az egyenlőtlenséget, ezért ajánlott kifinomultabb módszereket alkalmazni. Az amerikai opciók általában legalább olyan szinten annak értékelve, mint az azonos európaiak. A legtöbb esetben azonban az amerikai opciók értékesebbek és árfolyamuk magasabbra van értékelve, mint az európai opcióknak.
 
A put-call paritás érvénytelensége
Az európai opciós szerződésre a put-call paritás érvényes, ami az alábbi egyenletben van kifejezve:

cs - ps = S - PV(K),

ahol a ps európai put opció, megadott kötési (strike) árfolyammal és lejárati idővel; a cs európai call opció azonos stike-kel és lejárattal; a S a részvény spot ára és a PV(K) a strike jelenértéke.

Ez az egyenlet azonban nem érvényes az amerikai opciókra és ismét, úgy mint a Black-Scholes modell esetében, egyenlőtlenséggé változik. Pontosabban:

S – K ≤ Cs - Ps ≤ S – PV(K),

ahol a Cs amerikai call opció és a Ps amerikai put opció. A többi megjelölés azonos.
Miért nem használható ez a képlet a paritás kiszámítására? Írjuk át az egyenletet amerikai opció felhasználásával:

S + Ps = Cs + PV(K)
Most tételezzük fel, hogy az egyenlet bal oldalát eladjuk, a jobb oldalát pedig megvesszük. Garantálhatjuk, hogy amerikai call opciós joggal élünk egészen lejáratig és ebből de facto európai típusú opció lesz. Ellenben semmiképpen nem garantálhatjuk, hogy a vevő is ugyanezt teszi az általunk kiírt amerikai put opcióval. A put opció jellemzésében leírt okok végett érvényes, hogy az egyenlet bal oldala magasabb, vagy egyenlő értékű lehet az egyenlet jobb oldalával.