Abenomika

Az abenomika egy olyan fogalom, amely a ökonomika kifejezés és Abe Sinzó japán kormányfő vezetéknevének összekapcsolásával jött létre. Az abenomika kifejezés már az egész világon elterjedt és azokat a közgazdasági intézkedéseket jelenti, amelyeket ez a hazájában nagy közkedveltségnek örvendő kormányfő 2012 végén terjesztett elő. Elképzelése három alappillérre támaszkodik: a japán központi bank (Bank of Japan) expanzív monetáris politikájára, a főleg cunami által sújtott régiók felújítását és támogatását célzó expanzív fiskális politikára, valamint a magánbefektetések támogatását elősegítő gazdaságélénkítő stratégiára.

Stratégiai pillérek
Az első pillér alapja, illetve a régi-új kormányfő első lépése az volt, hogy Haruhiko Kurodát, az Ázsiai Fejlesztési Bank korábbi elnökét nevezte ki a japán központi bank (BoJ) kormányzójává. Ezt az államkötvények és más aktívumok aránylag nagymértékű felvásárlása követte. E lépésnek az volt a fő célja, hogy 2 %-os, ún. pozitív inflációt gerjesszen, meggyengítse a hazai valutát és két éven belül megduplázza a japán gazdaságban forgó tőkét. A BoJ képes felvásárolni az állam által kibocsátott kötvények 80 %-át. A következő cél a GDP reális növekedésének 2 %-os szintre emelése. A tervezett infláció elérésével a nominális GDP évi 4 %-os szintre növekszik. Egyúttal a kötvények nagymértékű felvásárlásának köszönhetően sikerülni fog a jelenlegi tartozás finanszírozását megtartani a lehető legalacsonyabb szinten. E lépés bírálatot váltott ki a világban, rámutatva a BoJ függetlenségének lehetséges elveszítésére.

A második pillér szintén rendkívül nagy összegű befektetéseket irányoz elő az infrastruktúra fejlesztésére. A japán infrastruktúra azonban manapság nagyon fejlett és megfelelő szinten van, ezért elegendő lenne ezeket a pénzeszközöket a meglévő infrastruktúra helyrehozatalára fordítani. Így a közmunkákra fordított költségvetési tételek növelése szerepel a tervek között. Ezen kívül a cunami által okozott károk elhárításának folytatását irányozzák elő, s a költségvetés egyharmadát tervezik régiófejlesztésre költeni.

A legnagyobb hangsúly azonban a harmadik pilléren van. Ennek lényege a hazai vállalatok támogatása – beleértve a innovációra törekvő cégeket is. Olyan különleges gazdasági övezetek kialakítását szorgalmazzák, amelyek odavonzzák a külföldi vállalatokat. Ezen kívül jelen van a szabályozás korlátozására irányuló törekvés is, hogy támogassák a természetes versenyszellemet. Az új, fejlett technológiák és az oktatás nagymértékű támogatása is szerepel a tervek között. Ami az oktatást illeti, Abe kormányfő azt szorgalmazza, hogy nagyobb számú japán diák utazzon ki külföldre. Az oktatással kapcsolatos ambíciók között szerepel az is, hogy legalább 10 japán egyetem jusson be a világ száz legjobb egyetemének rangsorába. Támogatja továbbá a nők nagyobb mértékű foglalkoztatását. Itt a mezőgazdasági területek felügyeletének megreformálása is napirenden szerepel. Ettől az intézkedéstől a japán földművesek versenyképességének jelentős mértékű növekedését várja, s bízik benne, hogy sikerül felkelteni a fiatalok érdeklődését is az ágazat iránt. Ennek köszönhetően a földművesek akkor is haszonnal dolgoznának, ha az ország csatlakozik az ún. Transzpacifikus Partnerségen (​TPP) alapuló szabadkereskedelmi egyezményhez. Végeredményben az ország kénytelen lesz a termékeinek nagy részét mentesíteni a behozatali vám alól.

Az abenomika korlátai
Japán számára az államadósság jelenti az egyik legsúlyosabb gondot, amely 200 %-os GDP fölött mozog. Ezt államkötvények kibocsátásával finanszírozzák, amelyek kamatlába hosszú ideje 1 % alatt mozog. Ez a tény azonban óriási veszélyt jelenthet. Júliusban Abe kormányfő pártja a parlament felsőházában is többséget szerzett, így törvényes mandátummal rendelkezik az összetettebb és mélyebb reformok megvalósítására.
Az állami kiadások tervezett növelése miatt 2012-ben törvényi rendeletben szabták meg a fogyasztási adó megemelését – 2014-ben 8 %-ra, 2015-ben pedig 10 %-ra. Ez az intézkedés az elvárások és bírálatok hullámát indította el, mivel a fogyasztási adó legutóbbi, 1997-ben bevezetett emelése hosszú ideig tartó deflációs spirálba vetette az országot.