A pozíció zárása

A pozíció zárása a befektetési ügylet befejezését jelenti, a pozíció nyitásával ellentétes akció. A pozíció fogalma a pénzügyi instrumentumba (eszközbe) való befektetést jelent nyereség vagy a kockázat csökkentése céljából. A pozíció nyitása alatt az esetek többségében a pénzügyi eszköz vásárlását értik, a pozíció zárása ennek az eszköznek az eladása. A pozíció zárása nem függ szükségszerűen a befektető akaratától. Az ún. margin call esetében sor kerülhet a pozíció kényszerű zárására. A pozíció zárását az összes keletkezett kötelezettség rendezése követi és a befektető megszámolhatja a hozamot, amely a pozícióból származott.

A hosszú és a rövid pozíció zárása
A hosszú és a rövid pozíció a spekuláció típusát különbözteti meg, amelynek a befektető aláveti magát. Ha a hosszú pozícióba lép be, az adott eszközt felvásárolja, mert bízik az áremelkedésben. Ha a befektető rövid pozícióban van, az eszközt, amellyel nem rendelkezik előbb a brókertől kölcsönveszi, hogy aztán értékesítse a piacon. Tehát az árcsökkenésre spekulál.

A hosszú pozíció zárása az addig birtokolt eszköz eladását jelenti. Ez leggyakrabban úgy történik, hogy a bróker egy egyszerű utasítást kap – ún. eladási megbízást. Ebben a megbízásban a befektető megjelöli az általa eladni kívánt eszköz árát és mennyiségét. Ilyenkor az egész pozíciót zárhatják vagy csak egy részét.

A rövid pozíció zárása ezzel szemben a pénzügyi eszköz megvásárlását jelenti. A rövid pozícióba történt belépéskor a befektető a kölcsönzött értékpapírokat adja el, így a brókerrel szembeni kötelezettsége addig fennáll, amíg azonos számú értékpapírt nem ad vissza neki a későbbiekben. A rövid pozíció zárása tehát azt jelenti, hogy a befektető adott mennyiségű értékpapírt vásárol, majd ezt visszaadja a brókernek. Az értékpapírok kölcsönzéséért jutalékot (províziót) fizet a brókernek.

A továbbiakban a befektető részvételét vizsgáljuk a hosszú pozícióban.

Pozíció zárása különböző instrumentumok esetén
A részvényeknél a pozíció zárása egyszerű, lényegében megegyezik azzal, amiről az előző bekezdésben szó volt. A befektető utasítást a birtokában levő részvények eladására és ennek a megbízásnak a rendezésével a pozíció zárul.

A forex piacon különböző devizapárokkal kereskednek. A pozícióba való belépés alatt a birtokolt deviza más, a kereskedésbe vett devizapárban előforduló devizára történő cseréjét értik. A pozíció zárása ellentétes folyamat – tehát a befektető eredeti devizájára való csere. Az FX pozíció zárásával tehát sor kerül eladásra és vásárlásra is. Idegen devizát adunk el és a saját eredeti devizánkat vásároljuk meg.

A különböző pénzügyi származékok esetében a pozíció zárása általában bonyolultabb. Pl. az opciós kontraktusoknál a befektető dönthet a pozíció zárásáról – ezt az opció érvényesítésének nevezik. Amennyiben a befektető az expiráció dátumáig (a lejárati idő bekövetkezéséig) nem érvényesíti az opciót, az opció megszűnik és a pozíció akkor is zárul, függetlenül az opció tulajdonosának akaratától.

A futures kontraktusoknál a pozíció egyszerű zárására sor kerülhet a kontraktus eladásával még a lejárati idő (expiráció) előtt. Az expiráció dátuma után már automatikusan bekövetkezik a pozíció zárása a kontraktusból származó valamennyi kötelezettséggel együtt – sor kerül a mögöttes eszköz tényleges leszállítására. Ha a befektető ezt a leszállítást el akarja kerülni, kihasználhatja a pozíció zárásának ún. kontraktus-átgörgetési módját. Ez az aktuális pozíció zárásával (eladással) és egy későbbi rendezési idejű pozíció azonnali nyitásával történik.
A pozíció kényszerű zárása – margin call
Ha a befektető tőkeáttétellel kereskedik (kölcsönzött eszközökkel), számláján mindig köteles egy bizonyos mennyiségű pénzügyi eszközt tartani. Ezt a fenntartó marzsnak nevezik. Ez azért kell, hogy védelmet nyújtson a brókernek az eszköz esetleges heves árzuhanásával szemben, amelyre pénzt adott kölcsönt. A legegyszerűbben ezt egy példán szemléltethetjük:

A befektető XY cég részvényeivel 10:1 arányú tőkeáttétellel kereskedik. Ezekkel pillanatnyilag 10 $/db szinten kereskednek. 10 000 $ értékkel lépett a pozícióba, tehát maga 1000 $-t fektetett be, a többi pénzt a brókere kölcsönözte. Pillanatnyilag tehát 1000 részvényt birtokol. A megkövetelt fenntartó marzs 200 $. Ha a részvény ára 9,20 $-ra csökken, a befektetőnek nehézségei támadnak, mert a portfólió pillanatnyi értéke 9 200 $, miközben kilenc ezret kölcsönbe kapott. Elérkezett a fenntartó marzs határára – 200 $, és ha a részvények ára még tovább esne, érkezik az ún. margin call.

A margin call a gyakorlatban a bróker felszólítását jelenti, hogy ki kell egészíteni a számlán levő pénzügyi eszközöket. Ha nem így tesz, sor kerül a pozíció kényszerű zárására. Az előbbi példánál sor került a részvények kényszereladására és a brókerrel szembeni kötelezettségek rendezésére (visszavenné azt a 9 000 $-t + a kamatokat). Ez a zárás a befektető akaratától függetlenül megtörténik.

A zárt pozíció rendezése

Az ügyletek rendezése azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését jelenti, amelyek a két fél között keletkeztek. Túlnyomórészt pénzügyi instrumentumok átutalásáról van szó eszközök átutalásával szemben.

  • A részvények eladásakor sor kerül a részvényeknek az új tulajdonosra történő átruházására, miközben pénz érkezik az eladó számlájára.
  • Az FX pozíció zárásakor sor kerül a pénzügyi eszközök kölcsönös átutalására különböző devizákban.
  • Az opciós pozíció zárásakor anyagi rendezésre kerülhet sor – kifizetik a mögöttes eszköz realizálási ára és spotára közötti különbséget. Fizikai rendezésre is sor kerülhet, azaz leszállítják a mögöttes eszközt cserébe a pénzügyi eszközök folyósításáért.
  • A futures kontraktusoknál megtörténik a mögöttes eszköz tényleges (fizikai) leszállítása cserében a pénz folyósításáért (a lejárati idejű kontraktus esetén).